Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

A vezérkultuszok következménye

2012.01.07. 17:40 T. D.

Általában kerülni szoktam a kizárólag az elméleti kérdésekkel foglalkozó bejegyzéseket. Most kivételt teszek. A vezérkultuszok jelenségéről írnék, az egyik lehetséges következményét kiemelve. Számos példa említhető lenne ezzel kapcsolatban a múltból és a jelenből, a magyar, vagy a német történelemből… és a sor még folytatható lenne. E példákra nem térek ki.

Ha röviden szeretnék fogalmazni, akkor azt mondhatom, hogy a vezérkultusz legfontosabb következménye a józanság elvesztése, a józan gondolkodásra való képtelenség.

 

 

A magyar nemzet követi vezérét, Horthy Miklóst a „szebb jövő” felé vezető úton.

(A kép forrása: fn24.hu)

 

Mi a vezérkultusz?

A történelemben, és különösen is a XX. században, számos alkalommal övezhetett kultikus tisztelet politikai és katonai vezetőket. Általában válságos időszakokban jelennek meg a vezérkultuszok, amikor az adott politikai közösség kiemel a tagjai közül egy embert, akit olyan képességekkel, tulajdonságokkal és tettekkel ruház fel, amelyek „képessé teszik” őt, legalábbis a propaganda szintjén, a válságjelenségek, a válságos körülmények kezelésére, a „szebb” és „boldogabb” jövő megteremtésére. Azaz: a propaganda szerint a személyével összekapcsolt vágyakat minden körülmények között képes megvalósítani. (E vágyakat a szakirodalom „kollektív vágynak” nevezi). E folyamat eredményeként „[a] kollektív vágy ereje a vezérben ölt testet. […] Egyedül a vezér misztikus ereje marad, és az ő akarata a legfőbb törvény” ‒ írja Ernst Cassirer.

Természetesen nincs olyan ember a földön, nem létezett és nem is fog, aki egymaga képes lenne e vágyak teljesítésére. Ezért van szükség az ‒ időnként az irracionalitás szintjéig ‒ eltúlzott, felnagyított vezérképre, ami „igazolja”, hogy a vezér képes mindarra, amit a közösség tagjai elvárnak tőle. A vezérbe fektetett bizalmat, a benne való hitet tehát folyamatosan „alá kell támasztani”. Ellenkező esetben ugyanis megjelenik a józan gondolkodásmód, megjelenik a kritika, egyre több emberben fogalmazódnak meg olyan kérdések, amelyet addig talán senki sem tett fel, legalábbis a vezérben hívők közül. Nem lehet a kitűzött célt máshogyan is elérni? Egyáltalán: a vezér által képviselt cél reális? Teljesíthető? Nincs más út?

A vezérkultuszoknak, a kimutatható azonosságok és hasonlóságok ellenére, több típusa is elkülöníthető (itt nem térek ki az összehasonlításukra), viszont mindegyikben azonos a vezér kiemelése, a fenntartások nélküli követése és a személyébe fektetett (szinte) korlátlan bizalom.

Sok társadalomban, ahol a gyenge pluralista rendszer képtelen áthidalni a mély politikai és ideológiai törésvonalakat, s ahol éppen ezért egyfajta végső válságot éreznek közeledni, tapasztaltuk (és tapasztaljuk ma is), hogy a fenyegetett elitek pártolják, az aggódó tömegek elfogadják az erősen tekintélyelvű vezetést.

A fenti sorok Ian Kershawtól (Hitler egyik életrajzírójától) származnak. Kitűnik belőle, hogy a vezérkultusz jelensége nem korlátozható kizárólag a totalitárius és az autoriter rendszerekre, vagy némiképpen leegyszerűsítve fogalmazva: a diktatúrákra. Demokratikus rendszerekben, különösen is, ha rosszul működik, vagy működtetik, köszönhetően a perszonalizált politikának is, ugyanis ugyanúgy megjelenhetnek. Igaz, más keretek között: például a vezért nem övezi korlátlan tisztelet, miután a média feletti kontroll nem teljes. Elsősorban egy párton belül, illetve körülhatárolható közegben alakulhat ki kultusza.

A jelenség azonban azonos, időtől és tértől, illetve politikai rendszerektől függetlenül.

Hogyan hat a vezérkultusz a vezérre?

A személyisége egy idő után torzuláson megy keresztül. Ennek három főbb ‒ természetesen egymással is összefüggő ‒ vonása lehet:

1. Egy idő ő maga is elkezd hinni a képességeiben, abban, hogy neki küldetése van, abban, hogy csakis ő hivatott egy adott ország, nemzet vezetésére. Ő kiválasztott. Neki feladata és kötelessége van, ami elől semmilyen körülmények között sem térhet ki. Egyedül ő tudja, hogy mit, mikor és hogyan kell tenni.

2. Bezárkózik a saját világába, amelyből mindent kizár, ami nem illeszkedik az elképzeléseihez. A személyével szembeni kritikát, még ha az építő jellegű is, jobb esetben az ellenfél, de általában az ellenség tevékenységének véli, akár árulásnak is tekintheti.

3. Ebből következik az önkritikára való képtelensége, ami miatt nem képes szembenézni döntéseivel és tetteivel. Esetleg még a szakadék szélén sem…

 

 

 

Adolf Hitler, az „új” Messiás, aki „utat mutat a német népnek” (Joseph Goebbels). Aki nélkül a németek jelentős része számára nem volt élet.

 

(A kép forrása: http://einestages.spiegel.de)

Hogyan hat a vezérkultusz a vezér követőire?

A vezér nélkül nincs élet ‒ foglalható össze a benne hívők gondolkodásmódja. A józan gondolkodásra képtelenek számára a vezér elvesztése (halál, lemondás, stb.) a „világ végét” jelenti. Elvesztenek ugyanis egy olyan személyt, akire mindig fel tudtak nézni, akit mindig követni tudtak, aki biztonságot adott, aki kiszámíthatóvá tette az életüket. Aki gondolkodott helyettük is.

Ha az elveszített vezért esetleg egy újabb követi, a világ visszatérhet a megszokott keretei közé. Megszűnhet a kilátástalanság.

Ha nem, akkor megkezdődhet a józanodás. Egy idő visszatérhet a józanság.

Kershaw azonban megjegyzi, hogy

„[a] régi mítoszokat újak váltják fel. A modern technológia és a fejlett marketing-technikák, kisebb személyi kultuszok köré fonódva, a politikai képalkotás egyre bonyolultabb és kifinomultabb példáival állnak elő még a nyugati demokráciákban is, azzal a céllal, hogy a tudatlan és könnyen rászedhető emberek előtt elhomályosítsák a valóságot. […] a modern állam jelentősen kiterjeszti hatalmát a polgárai felett, [ami - T. D.] több mint elégséges ok arra, hogy a megalapozott bizalmatlanság és a kritikus figyelem lehető legmagasabb szintjét fejlesszük ki magunkban. Ma és a jövőben csak ez védhet meg bennünket attól, hogy higgyünk a politikai vezérségre pályázók marketingmódszerekkel felépített imázsának”.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr503526844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tothh · http://polizis.blog.hu 2012.01.07. 21:34:33

Érdekes témafelvetés, és aktuális is.
A vezérkultusznak olyan szélsőséges megnyilvánulásait láthattuk az elmúlt hetekben, amelyek teljes mértékben alátámasztják az egész irracionális voltát. A Koreából ideszivárgott képek egy tisztán vezérkultusz alapján irányított totális társadalmat mutattak. Ahol a vezér ("Kedves Vezető") halála mély társadalmi sokkot okozott.
És én nem vagyok optimista a jövővel kapcsolatban. Az ifjú utód felépítésére ugyanis ez a két-három év nem volt elég. A hatalma nem lehet olyan totális, mint volt az apjáé, és főleg a nagyapjáé. Ha pedig kiépülnek mellette intézményesült egyéb hatalmak is, az az egész rendszer alapfilozófiáját kérdőjelezné meg. (Ami nem a kommunizmus, hanem egyfajta örökletes személyi diktatúra).

Beszédes volt egyébként, hogy ahogy hatalomra került az ifjú Un vezető rögtön a sátánként bemutatott Egyesült Államokhoz fordult élelmiszersegélyért. Az ok? Valószínűleg érezte, az ő varázsa még nem akkora, hogy elfedje az élelemhiány húsbavágó erejét.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2012.01.07. 21:43:39

@tothh: A példa teljesen tökéletes. Tanulságos volt követni a "Kedves Vezető" halálát követő eseményeket, a nép gyászát és a temetést. A mai vezérkultuszok legjobb példája. Kétségtelen.

tothh · http://polizis.blog.hu 2012.01.07. 21:54:04

Az előző hozzászólásomban egy totalitárius diktatúráról beszéltem, azonban a vezérkultusz jelenségéről érdemes beszélni a képviseleti demokráciák körében is.
Az a szerény véleményem, hogy a perszonalizált, személyközpontú politika - amelyet egy nagyon leheletnyi választóvonal választ csak el a vezérkultusz kialakulásától - meghatározó szerepet fog hozni a politika alakulásában. Az ok egyszerű: Korábban a fontos társadalmi jellegű törésvonalak voltak meghatározók (vö. Lipset és Rokkan elmélete) - már, ahol ez relevánsnak számított. Például a mi régiónkban ez sem így van egészen, de a szerepe ezeknek mára átalakult.

A mai politikai megosztottság már egyszerűen nem működhet úgy, hogy a pártok, a szereplők társadalmi háttérrel bírnak, és ennek megfelelően politizálnak. Kissé leegyszerűsítve úgy látom: Vagy arról van szó, hogy az előttünk felgyülemlett problémákat kell megoldani, vagy arról, hogy víziót kell egy politikai csoportnak (párt, nemzet, szűkebb-tágabb közösségek) adni. Ezeket a víziókat pedig nem pártokhoz, hanem személyekhez lehet kötni. A pártok itt kisegítő szerepet visznek, illetve biztosítják az utánpótlást - vagy nem. A lényeg a személyes kompetencián van.

tothh · http://polizis.blog.hu 2012.01.07. 21:58:49

Ha megfigyeljük az elmúlt időszak politikatörténetét, akkor láthatjuk, sok helyen egy személyre fölépített pártok tündöklését - és bukását - láthatjuk. Nem kell messze menni: Meciar és Fico Szlovákiában gyakorlatilag "one man show" pártokat csinálnak. A lényeg nem az ideológián van, hanem a személyen. De mondhatnám Kaczynskiékat. Tyimosenkót, vagy a szerintem inkább pozitív példát, Zatlers-t Lettországból.

A baj ott van, ha ezek a vezérek teljesen elszakadnak a realitásoktól. És a saját túlélésüket összemossák valamiféle "nemzeti", vagy "demokratikus" összérdekkel. Aztán addig-addig menetelnek, míg a végén az út, amin járnak, sehova nem vezet. És ez nem csak nekik rossz. Hanem, akik hittek benne. Mert támogathat valaki egy pártot azért, mert hozzá közel áll egy program. Vagy azért, mert ideológiailag-világnézetileg "ott a helye". De ez nem kizárólagos. Akik pedig egy vezér miatt csatlakoznak egy "táborba", azok számára vagy nagyon csúnya lesz a kiábrándulás egy bukáskor, vagy valamilyen pretoriánus gárda-szerű pártba mennek. Amivel a végén majd senki se akar szóba állni...

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2012.01.07. 22:06:06

@tothh: Igen, ezt csak azzal egészíteném ki, mással így hirtelen nem tudom, hogy igen kockázatos egy politikus köré pártot felépíteni. A vezér ugyanis magával ránthatja a pártot. Esetleges hiányát (betegség, halál, stb.) nem lehet, vagy csak nehezen lehet pótolni, lebénul a párt, esetleg szétesik. Az viszont tény, hogy a támogatók mobilizálása szempontjából igen hatékony tud lenni a vezérelv demokratikus viszonyok közepette is.

tothh · http://polizis.blog.hu 2012.01.07. 22:40:49

@T. D.: Az igazán kockázatos nem is ez. Ficó, Meciar, jönnek-mennek. A szlovák pártrendszer olyan, hogy mindig jönnek újak, mennek régiek. Persze szokások, viselkedések maradnak.

Az igazán nagy gond akkor van, ha van egy - bármilyen módon, akár csak ideológiai alapon is - de beágyazott közösség. És az kezd el egy vezér körül csoportosulni. Majd átvenni a vezérnek minden ötletét, vele személyében azonosulni... Ha pedig elkezd irracionálisan viselkedni a vezér, akkor sokkal nehezebb félredobni, mint azt, aki jött, fölépített maga köré egy brandet, aztán bukott (pl. a volt Cár Bulgáriában, tipikus "one man show" párt volt) Itt már egy intézményesült valami kerül veszélybe, attól függetlenül, hogy a vezér szerepe mennyire erős, illetve, hogy az adott közösség mennyire tud autonóm lenni tőle.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2012.01.07. 22:56:32

@tothh: Igen, persze, de ez helyzetenként, pártonként, stb. is változhat. A kockázat benne van, akkor is, ha valahol ez nem okoz akkora problémát, mert az adott politikus mindig talál magának egy pártot. Ha viszont intézményesül, mint írod, akkor annak vannak ám komoly veszélyei.

A választókra gyakorolt hatása azonban ugyanaz, ha változik a párt neve, de a személy marad, vagy az egy párt-egy vezér párosítás létezik.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2012.01.07. 22:57:55

@T. D.: "A választókra gyakorolt hatása" - mármint a józan gondolkodás megszűnése, az adott politikusban való töretlen hit, stb.