Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

"Horthy-reneszánsz" (?) - 4: "Vessünk véget a Horthy-korszak dicsőítésének"

2011.09.21. 18:14 T. D.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom megerősödése - számos egyéb következménye mellett - magával hozta a Horthy Miklós történelmi szerepéről folytatott közéleti vita felerősödését is. A radikális jobboldali párt meglátása szerint Horthy a magyar történelem "kiváló" alakja, "államférfi", aki minden körülmények között a nemzet érdekeit szolgálta. Értelemszerűen nem volt hibája, mindent tökéletesen csinált, illetőleg az adott körülmények között mindig a legjobb döntést hozta meg. Erre az interpretációra válaszolnak azok, akik mindezt teljesen ellentétes módon látják: Horthynak és a róla elnevezett korszaknak nem voltak érdemei, kizárólag kárhozatos dolgok kapcsolhatók a nevéhez. A nyilvánossággal megosztott véleményük alapján ezt az álláspontot osztja a "Vessünk véget a Horthy-korszak dicsőítésének" elnevezésű facebook csoport is. A fő célkitűzésük a következőképpen foglalható össze:

"Párbeszéd és FÓRUM a jogfosztó és népirtó Horthy-korszak megkésett társadalmi és politikai átértékelésére a történész- és emlékezetkultúra-szakma eredményei alapján. [...] amelynek eredményével véget vethetünk a Horthy-korszak dicstelen reneszánszának és legitimálására irányuló törekvéseknek. Nem a nemzetközi és hazai történész-szakma által a Horthy-korszakról feltárt tények feletti vitát, azok relativizálását értjük ez alatt, hanem a társadalomnak és a politikai elitnek azt a sürgetően szükséges, a magyar múlttal való felnőtt szembenézését, amivel adósak vagyunk önmagunk felé immáron 90-70 éve".

A moderálás elvei között a következők olvashatók:

"Az oldal nem a korszak nemzetközileg és hazai viszonylatban feltárt történészi tények feletti relativizáló, tagadó, szakmaiatlan vitát kíván generálni, amely társadalmi viselkedés ellen épp fel kívánunk lépni. Minden olyan posztolás és kommentelés, amely történelmi tények tagadására, relativizálásra, emberiség elleni bűncselekmények és elkövetőinek dicsőítésre irányul, az azonnali törlésre kerül, posztolója pedig kizárásra".

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nincsenek homogén korszakok a magyar vagy az egyetemes történelemben, amikor kizárólag "jó", vagy "rossz", illetve "dicsőséges" és "kárhozatos" dolgok történtek. A történelem jóval összetettebb annál, hogy ilyen megközelítést alkalmazzunk, akár pozitív, akár negatív irányban, persze, csak ha törekszünk a szakmaiságra... Horthy szerepét és a korszakot mindenki úgy ítéli meg, ahogyan szeretné, ez természetes, egy történész viszont nem teheti meg, hogy szelektál a múlt eseményei közül, nem vehet fel egy olyan szemüveget, amin keresztül kizárólag egy szempont alapján közelít az általa vizsgált korszakhoz, eseményhez, személyiséghez. E csoport ezt teszi, mert szerintük a Horthy-korszak nem szólt másról, mint a "jogfosztásról" és a "népirtásról". Kizárólag a zsidóság kétségbevonhatatlan tragédiáján, a Holokauszt tényén keresztül tekintenek a korszakra és nem hajlandók észrevenni, hogy történt más is 1919 és 1944 között, ráadásul, olyan dolgok, amik érdemként, de minimum pozitívumként értékelhetők. Nem tudom, hogy a csoport alapítói, vagy a családtagjaik között van-e Holokauszt túlélők. Ha igen, akkor természetesen nem várható el tőlük, hogy elvonatkoztassanak a saját sorsuktól és kiegyensúlyozottan közelítsenek e témához. Azonban, ha elismerjük azt, hogy a korszakban fejlődött a gazdaság, a modern szociálpolitika számos eleme megjelent, népiskolák épültek, az oktatás kiemelt támogatásban részesült, plurális volt a szellemi élet, nem kívánom felsorolni, hogy mely magyar költők és írók alkottak ekkor, Trianon után az ország talpra tudott állni, stb., attól még nem vonjuk kétségbe a zsidótörvények létét, a jogfosztás tényét, az 1938 után eldurvuló antiszemita diskurzust, ahogyan Kamenyec Podolszkijt és az 1944-es deportálást sem. De a korszak árnyoldalai közé tartoztak a szociális feszültségek, a nagybirtokrendszer, az anakronisztikus társadalmi érintkezési formák és az antidemokratikus politikai rendszer is. Együttesen és nem szelektíven kellene a múlt eseményeire tekinteni, de ezt nyilván nem én gondolom egyedül. Ha "építő és előremutató" diskurzust szeretne e csoport elindítani, márpedig ez a bevallott céljuk, akkor az általuk választott megközelítés - meglátásom szerint - nem fogja ezt elérni, miután a "jó", vagy a "rossz" volt-e a Horthy-korszak típusú vitához fog hozzájárulni, a zsigeri ellentéteket fogja erősíteni (így érvel Ungváry Krisztián is a Koltay film kapcsán), miközben arra lenne érdemes törekedni, hogy megválaszoljuk: milyen volt valójában ez a 25 év, mi történt és miért, ezt az időszakot összességében lenne értelme vizsgálni és értelmezni.

Vitathatatlan, hogy a korszakban sor került a zsidóság jogfosztására, majd a korszak végén a deportálásukra, a népirtásra is. A Horthy-kor kormányainak és a kormányzónak azonban nem a zsidók kiirtása volt a célja. Az 1919 után állami szintre emelte antiszemitizmus a zsidóság jogait kívánta korlátozni, a gazdasági, politikai és kulturális befolyását visszaszorítani. Nem a népirtás végrehajtására törekedett. Hangsúlyozom: állami szinten, az, hogy szélsőjobboldali politikusok és újságírók mit gondoltak, már egy másik kérdés, de nem ők voltak hatalmon. A korszak tehát nyugodtan tekinthető antiszemitának és jogfosztónak, ez nehezen vitatható, de "népirtónak" nem. Ne felejtsük el, hogy az antiszemitizmusnak számos árnyalata van. Szálasi és Horthy ugyanazt gondolta a zsidóságról? Nem, de Gömbös (aki 1932-1936, és nem 1931-1936 között volt miniszterelnök), Bethlen, Teleki és Horthy, illetőleg az egyházi elit tagjainak antiszemitizmusa között is voltak különbségek, tehát a markáns jelzők és minősítések alkalmazása sehova sem vezet, egyedül a probléma leegyszerűsítéséhez, amit nem ártana elkerülni.

A csoport oldalán talált kijelentés miatt fontosnak tartom a korszak külpolitikáját is nagyító alá tenni. A Horthy-kor kormányainak célja a revízió volt, mert elfogadhatatlannak tekintették a trianoni békeszerződést. Miután a magyar állam önerőből képtelen volt ezt elérni, így szövetségesekre volt szüksége, márpedig elsősorban a versailles-i békerendszerrel elégedetlen hatalmak jöhettek szóba: Németország, Olaszország és a Szovjetunió, bár az utóbbival érdemi együttműködés nem volt elképzelhető. A magyar külpolitika mozgástére már eleve nem volt túl nagy. Nem a német és az olasz állam eszmeiségével való egyetértés, hanem Trianon revíziójának igénye miatt fonta szorosabbra a konzervatív politikai elit vezette Magyarország ezen országokkal a kapcsolatait. A magyar állam korlátozott külpolitikai mozgástere idővel tovább csökkent, a revíziós sikerek áraként, de saját mulasztásoknak és az egyre fullasztóbb német hegemóniának is köszönhetően. Nem volt tehát szó eszmei szövetségről, mint ez a csoport állítja egy képaláírásban: "1938-ban pedig Budapestnek lett Hitler tere is a köröndön egészen 1945-ig. A náci Németország eszmeiségének már 1938-ban meglévő maximális tiszteletének a tanúsága". A korabeli külpolitikát lehet, sőt kell is kritikával illetni, mert van miért, de ez a kijelentés az akkori események teljes félreértésén alapszik. Nem eszmei okokból neveztek el Hitlerről teret, hanem azért mert támogatta a magyar revíziós igényeket. A kettő nem ugyanaz.

A bejegyzés második felében a kormányzó szerepét mutatnám be, egy kicsit bővebben, miután ez a blog az ő megítéléséről szól, ráadásul az említett csoport jelenleg a Horthy emléktáblák eltávolításán fáradozik, így emiatt érdemes a kormányzónak egy kicsit több figyelmet szentelni. Szerintem ez is felhívja arra a figyelmet, hogy mennyire nem lehet leegyszerűsítve értékelni egy korszakot, ha ez egy adott ember esetében sem lehetséges.

Horthy sem a numerus clausus, sem az 1938 utáni zsidótörvények hatályba lépését nem akadályozta meg. 1937 után lett volna erre lehetősége, de nem tette, miután egyetértett a tartalmukkal. A kormányzó antiszemitizmusát jól megvilágítja a Teleki Pálnak 1940. október 14-én írt levele:

„Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam [...]. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem, stb. zsidókezekben legyen [...]. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk. Azonkívül messze veszélyesebbnek és értéktelenebbnek tartom hazámra nézve p. o. a nyilasokat, mint a zsidót” [1].

Lehetne még idézni Horthy hasonló állásfoglalásait. 1943-ban a következőt mondta Hitlernek:

„mindent megtett [mármint Horthy - T. D.], amit a zsidók ellen tisztességes úton-módon tenni lehetett, de meggyilkolni, vagy más módon elpusztítatni aligha lehet őket” [2].

A Führer előtti kijelentése világosan jelzi Horthy és a nácik antiszemitizmusa közötti minőségi különbséget. Horthy antiszemita volt (pontosabban: megkülönböztette a "jó" és "rossz" zsidókat [szelektív antiszemitizmus]), ezt sosem tagadta, sőt, büszkén vállalta, viszont nem ismerünk olyan forrást, ami szerint ki kívánta volna irtani a magyar zsidóságot.

Horthy szerepének megítélése azonban nem ilyen egyszerű, ugyan nem értett egyet a zsidók fizikai megsemmisítésével, de miután ő volt az ország első embere, aki nélkül érdemi döntés nem születhetett a korszakban, teljes joggal kapcsolható össze a neve a szörnyűségekkel. 1941-ben közel 20 ezer "hontalan" zsidót deportáltak Magyarországról. A magyar hatóságok által deportált szerencsétleneket végül német egységek gyilkolták le Kamenyec-Podolszkijban, illetve Stanislau, Kolomea és más kelet-galíciai településeken. Az eddigi kutatások szerint Horthy nem tudott arról, hogy mi lesz a sorsuk, jelentésekből ugyan lehetett tudni, hogy a megszállt területeteken tömegesen végzik ki a zsidókat, de meggyőzően nem bizonyítható, hogy Horthy minderről mennyit tudott. Lehetséges, hogy mindent, de az is, hogy csak részleges információkat. Jelenlegi tudásunk alapján erre a kérdésre nem lehet válaszolni. Levéltári iratok hiányában azt sem tudjuk, hogy pontosan milyen szerepet játszott a deportálással kapcsolatos döntéshozatalban. Megjegyzendő, hogy a szakirodalom az 1941-es események kapcsán a kormányzóval szinte alig foglalkozik, így elég nehéz a szerepét pontosan meghatározni [3].

1941 késő nyara és 1944 tavasza között Magyarország területéről nem deportáltak zsidókat. A német követeléseknek Horthy és Kállay sem tett eleget [4]. Erről a tényről semmiféle információt nem találtam a csoport facebook oldalán, márpedig "a történelmi tények [...] történelmi tények, amit egy érettségi után jogosan várunk el" - olvasható. Igazuk van, ezzel csak egyetérteni tudok, így illene ezt a kijelentés nekik is komolyan venni, és például ezt a tényt feltüntetni az oldalukon. Úgy meglehetősen nehéz "szembenézni" bármivel is, illetőleg jelentősen csorbul ennek a hitelessége, ha cáfolhatatlan tényeket elfelejtünk:

"A népirtás pedig 3 évvel a német megszállás előtt, 1941-ben kezdetét vette szuverén magyar fennhatóság, Horthy kormányzósága alatt mind a trianoni, mind a visszacsatolt magyar területeken".

A magyar állam tehát 1941-ben megkezdte a népirtást, olvashatjuk, majd 2,5 éven keresztül nem folytatta azt, teszem hozzá, miután erre vonatkozó utalást hiába keres az ember a kérdéses oldalon, míg végül, a német megszállás alatt került sor erre. Ezt jelentené ez a mondat? Mindenesetre kicsit hiányosnak érzem. Felhívom a csoport figyelmét arra, hogy 1944-ben Magyarországot megszállták a németek, ezt a tényt nem említik meg itt. Karsai László is idézi Deák István véleményét, miszerint a magyar zsidóknak lett volna esélye a Holokauszt túlélésére, köszönhetően annak, hogy a kormányzó és a kormány az ország megszállásáig nem járult hozzá a deportálásukhoz [5]. Egy sikeresebb politikával el lehetett volna kerülni a megszállást. Erre, mint ismeretes, nem került sor. Természetesen nem jár azért senkinek sem szobor, mert lett volna valamire esély, de szerintem az erőteljes csúsztatás kategóriájába tartozik, hogy bizonyos tényeket - azt, hogy 1941 késő nyara és 1944 tavasza között nem voltak deportálások - nem közöl ez a csoport a nyilvánossággal.

Horthy a megszállás bekövetkeztekor nem mondott le. Egy korábbi bejegyzésben már megírtam, hogy azért, mert elhitte Hitler átlátszó ígéretét, miszerint véget érhet a megszállás, ha Magyarország igazolja, hogy megbízható szövetségese a Harmadik Birodalomnak. Március 29-én Sztójay Döme miniszterelnök bejelentette, hogy a zsidórendeletek kapcsán a kormányzó szabad kezet ad a kormánynak [6]. Pilátushoz hasonlóan inkább hárította a felelősségét, nyugtatgatta a saját lelkiismeretét, persze, ez nem változtat azon a tényen, hogy a tekintélyével, a pozíciójából következően jóváhagyta az 1944-es tragédiát, ahogyan Pilátus Jézus keresztre feszítését. Legkésőbb 1943 óta Horthy tudta, hogy mi vár a zsidókra (ez kiderül egy akkor írt levélből), de '44-ben a nemzetközi tiltakozásig semmit sem tett a megmentésük érdekében. Az adott helyzetben beáldozhatónak tekintette őket, annak érdekében, hogy az ország visszanyerje a függetlenségét. Karsai László szerint:

"A német megszállók 1944-ben nagy örömmel, sőt, meglepetéssel fogadták Horthy megszállás utáni zsidópolitikáját: a kormányzó hosszú hónapokra félreállt, nem törődött a zsidókérdéssel, hagyta a vidéki zsidóságot deportálni".

Úgy kapcsolódik tehát a neve a népirtás megtörténtéhez, úgy vált e folyamat passzív szereplőjévé, hogy korábban 2,5 éven keresztül ellenállt a német követeléseknek. 1944-ben azonban közvetetten hozzájárult a zsidók deportálásához, amit végül július elején a nemzetköz tiltakozások hatására állíttatott le. Ez a tény is jelzi a befolyását.

Mindezek fényében mindenki eldöntheti, hogy

  1. az egytényezős és leegyszerűsített magyarázatok hasznosak-e a múltunk megismerése szempontjából,
  2. "népirtó" volt-e a korszak egésze,
  3. Horthy Miklós érdemel-e szobrot, emléktáblát.

A válaszaim a következők: nem, nem és nem.

 

Update:

- 2011. szeptember 22. 23:06: Az oldal leírásának elején már nem szerepel, hogy "népirtó" lett volna a Horthy-korszak egésze, de ugyanott egy későbbi bekezdésben igen.

- 2011. szeptember 26. 15:00: "a népirtó Horthy Miklós" - olvasható az oldal egyik bejegyzésében. Történelem hamisításért nem kell a szomszédba mennie a csoportnak.

- 2011. október 3. 23:47: A csoport oldalán már egyértelmű politikai felhívás is található (az október 1-jei kormányellenes tüntetéssel kapcsolatban), amiből meglehetősen jól látható, hogy egy alapvetően átpolitizált kezdeményezésről beszélhetünk. Az aktuálpolitikáról szóló vélemények és a múltról alkotott értékelések összekapcsolása elég szerencsétlen párosítás, mindez - megítélésem szerint - csak a "zsigeri" ellentétek felerősítéséhez fog hozzájárulni (lásd a hvg.hu oldalán olvasható hozzászólásokat), már ha hozzájárul bármihez is, a Horthy-korszakról folytatott érdemi vitához semmiképpen sem. Tanulságosak a "Vessünk véget a Horthy-korszak dicsőítésének" nickname alatt megjelent hozzászólások, jól tükrözik, hogy a múlt értelmezésére teljesen rátelepedtek politikai nézetek, a múltat kizárólag szelektíven képes az illető értelmezni, ami lehetetlenné teszi a csoport által kitűzött cél teljesítését. E megállapítások alól más kommentek sem kivételek, de ez is jelzi, hogy milyen folyamatról is van szó: jelenleg még szűkebb körben, de egymás hergelése zajlik...

 

A bejegyzést Gellért Ádám (LL.M.) nemzetközi jogász, és Szécsényi András történész, muzeológus opponálta. Az észrevételeiket, javaslataikat ezúton is hálásan köszönöm.


Felhasznált irodalom:
[1] Horthy Miklós titkos iratai. S. a. rend., magy. és jegyz.: Szinai Miklós és Szűcs László. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1962. 260-261.
[2] Hitler hatvannyolc tárgyalása, 1939-1944. Hitler Adolf tárgyalásai kelet-európai államférfiakkal. 2. köt. Bev. tan., vál., jegyz.: Ránki György. Ford.: Soltész Gáspár. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983. (Tények és tanúk) 84.
[3] Karsai László: Holokauszt. Pannonica Kiadó, 2001. 228-232.; Karsai László: Horthy Miklós; Randolph L. Braham: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon. 1. köt. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1997. 197-206.; Majsai Tamás: A Kamenyec-Podolszki-i deportálás.
[4] Karsai: Holokauszt. i. m. 234-235.; Braham: i. m. 229-237.
[5] Karsai: Horthy Miklós. i. m.
[6] Sipos Péter: Horthy Miklós és Magyarország német megszállása; Braham: i. m. 382.

A bejegyzés trackback címe:

https://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr313243989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.