Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

Megszállás, szuverenitás, kormányzó

2011.04.26. 18:30 T. D.

Ungváry Krisztián történész az április 18-án elfogadott alkotmányt bevezető Nemzeti Hitvallás egyik állítása kapcsán cikket írt az index.hu-nak, majd interjút adott a hvg-nek. Ungváry Horthy Miklóssal kapcsolatban a következő állításokat tette.

„Az teljesen igaz, hogy Magyarország Kormányzóját, Horthy Miklóst a német megszállás jelentősen korlátozta cselekvőképességében. Az államfő és a kormány szuverenitása azonban nem ugyanaz. Az államfő ugyanis ahogy ma is, akkor is csupán választások alapján létrejövő erőviszonyokat szentesített”.

„Azt elismerem, hogy Horthy Miklós önrendelkezési joga és függetlensége csorbult, de ne felejtsük el, ő ugyanúgy államfő volt, mint most Schmitt Pál”.

E bejegyzésnek két célja van: egyrészt, meg kívánom világítani Horthy államfői tevékenységének néhány vonatkozását a megszállás első hónapjai fényében; másrészt, árnyalni szeretném Ungváry Krisztián állításait.

E sorok írója szerint Ungváry ugyanis „mentegeti” a kormányzót, miközben – bizonyos vonatkozásokban – kritikus véleményt fogalmaz meg a korszak többi szereplőjéről. Nem kívánok most a kormányzó jogkörével részletesen foglalkozni, de azt zárójeles megjegyzés formájában jelezném, hogy az 1937. évi XIX. tc. értelmében a kormányzó – a politikai és hatalmi szerepe tekintetében – nem volt egy súlycsoportban a mai magyar köztársasági elnökkel. A törvényi szabályozás jóval szélesebb jogkört biztosított Horthy számára, mint a jelenlegi államfőnek, ráadásul a napi politikában betöltött szerepe, a tekintélyének köszönhetően túlmutatott a vonatkozó jogszabályok előírásain. Horthy felfüggesztő erejű vétójoga azt jelentette, hogy kétszer hat hónapig gondolkodhatott egy törvény aláírásán. Új választások kiírásával feloszlathatta a képviselőházat, továbbá korlátlan időre el is napolhatta. Utódajánlási joggal rendelkezett. Elég jól látható tehát, hogy Horthy Miklós nem olyan államfő volt, mint „most Schmitt Pál”.

Elszakadva Ungváry Krisztián idézett véleményétől, Horthy szerepével kapcsolatban az alábbi állításokkal, legendákkal találkozhatunk a kormányzót felmenti igyekvő cikkekben, publicisztikákban, internetes fórumokon, blogbejegyzésekben, hozzászólásokban, stb., de, időnként még a kiegyensúlyozottságra törekvő történeti szakirodalomban is.

  1. Horthy a megszállás sokkja hatására összeomlott [1]: A kormányzó a megszállás utáni napokban elérte, hogy ne Imrédy Béla, hanem ‒ a belpolitikai háttérrel nem rendelkező ‒ Sztójay Döme legyen a miniszterelnök [2]. Egy lelkileg összeomlott, ráadásul idős államfőről rendkívül nehéz elképzelni, hogy erre képes lett volna. Másfelől, Horthy ezekben a napokban gondolkodott. Március 26-án a miniszterelnök ugyanis azt jelentette be a minisztertanács ülésén, hogy a kormányzó nem kívánja előzetes láttamozni a zsidórendeleteket [3]. Erre a döntésére Horthy Miklós családi körben már március 21-én tett utalást [4]. A kérdés itt is megfogalmazható: képes lett volna minderre, ha lelkileg összeomlott? A válasz: minden bizonnyal aligha, vagy nem. Mivel magyarázható a döntése? Mint látható lesz az államfői jogait a megszállás alatt is gyakorolta, nem vonult passzivitásba, egyedül a zsidóság sorsát illető döntésekről nem kívánt tudni. Ezen a téren szabad kezet adott a kormánynak. Mégis miért volt passzív? 1943 áprilisában, Klessheimben, Hitler és Ribbentrop kijelentései eredményeképpen Horthy szembesült azzal a ténnyel, hogy a nácik kiirtják a zsidókat [5]. Lehetséges, hogy Horthy ezt nem hitte el. Az is, hogy fenntartásokkal fogadta a hallottakat. Azonban egy évvel később mégsem kívánt részt venni a zsidóságot sújtó további diszkriminatív intézkedések elfogadásában, ahogyan a gettósításukban és a deportálásukban sem. A passzivitása ellenére azonban, tekintélyével és pozíciójából következően jóváhagyta az 1944-es tragédiát. A budai Várból végignézte a vidéki zsidóság deportálását. A felelősségének ténye nem vitatható. Ugyanis a nem cselekvés is cselekvés. Ha nem tudott semmit, mégis miért volt passzív? Ha nem hitte el, amit hallott, akkor miért tartotta magát távol a történtektől? (Nem tartozik szorosan ehhez a gondolathoz, de szükséges jelezni, hogy július elején ‒ a nemzetközi tiltakozás hatására ‒ a kormányzó leállította a deportálásokat, megmentve ezzel a fővárosi zsidóságot.)
  2. a németek foglya volt a Várban [6]: Ennek ellentmondanak a kormányzó nyilvános szereplései, amelyek már 1944-ben is ezt a pletykát voltak hivatottak cáfolni. Április 8-án, például, Horthy meglátogatta azokat a fővárosi kerületeket, amelyeket a szövetségesek bombáztak [7].
  3. Horthy passzivitásba vonult, hogy kifejezze a kialakult helyzettel szembeni távolságtartását [8]: A nyilvános szereplésein túl ezt több minden is cáfolja. Horthy nem mondott le és - egy terület kivételével - gyakorolta az államfői jogait: államtitkárokat, főispánokat, főpolgármestert, egyetemi és főiskolai tanárokat nevezett ki. Kitüntetéseket adományozott. Április 14-én hadparancsot adott ki, amelyben a bolsevizmus elleni harcra szólította fel a honvédséget. Horthy nem látott tehát kivetnivalót a hadsereg mozgósításában. A hadparancs a sajtón keresztül jelentős nyilvánosságot kapott, ráadásul az azt közlő napilapok vezércikkei az egekig magasztalták a kormányzó „bölcsességét”, illetőleg azt is hangsúlyozták, hogy ahogyan 1919-ben (sic!), úgy 1944-ben is Horthy fogja megmenteni a nemzetet a bolsevizmustól. A kormányzó április 20-án, Adolf Hitler születésnapján üdvözlő táviratot küldött a Führernek, amit leközöltek a napilapok. Április 23-án kegyelmet gyakorolt. Meglehetősen nehéz tehát Horthy Miklós megszállás utáni államfői tevékenységét a „passzivitás” szóval minősíteni… [9].

Mi magyarázza Horthy Miklós szerepfelfogását? Miért döntött így? Erre világít rá a miniszterelnöknek június 6-án írt leirata:

„Amidőn két és fél hónappal ezelőtt a német csapatok bevonulásával kapcsolatban a magyar szuverenitást korlátozó ismert események bekövetkeztek, vissza akartam vonulni a nemzet által rám ruházott kormányzói hatalom gyakorlásától. Bár saját szempontomból ez lett volna a legtermészetesebb megoldás, mégis rövid megfontolás után el kellett ejtenem ezt a tervemet, mert mindenekelőtt ki kellett neveznem egy kormányt, amely Németország bizalmát bírja, hogy a megszállástól – ígéretük szerint – szabadulhassunk. Tudatában voltam azonban annak, hogy e kormánynak az adott kényszerhelyzetben számos olyan intézkedést is kell tennie, amelyeket nem tartok helyesnek, s amelyekért nem vállalhatom a felelősséget” [10].

Az utolsó előtti mondat ad választ a megfogalmazott kérdésekre. A kormányzó bízott abban, hogy véget érhet a megszállás, ha az ország bebizonyítja, hogy megbízható szövetségese a Harmadik Birodalomnak [11]. Ezt ígérte neki ugyanis Hitler március 18-án Klessheimben. (A megszállás legfontosabb oka a magyar kormányzat megbízhatatlansága volt.) A német elvárásoknak viszont meg kellett felelni, miután az ország szuverenitásának helyreállítására csakis így volt némi esély. (Az adott körülmények között tehát Horthy ezért nem tiltakozott, ezért nem lépett fel egy ideig a deportálások ellen.) A kormányzó ezért nem mondott le. Döntésével legitimálta a megszállást.

Ez vezet el a következő problémához: milyen példát mutatott ezzel az államfő? A lemondás elmaradásának ténye, illetőleg a kormányzó magatartása azt jelezte a társadalom és az államapparátus számára, hogy a megszállást tudomásul kell venni, a megszállókkal együtt kell működni: ez szolgálja ugyanis a nemzet érdekeit. Hozzátehetjük, hogy mindez a németek helyzetét is jelentősen javította. A kormányzó mintaalkotó szerepét hangsúlyozta a propaganda is: a Horthy-kultuszt a megszállás szolgálatába állították. A Magyarország c. napilap június 18-i vezércikke szerint:

„Minden más aléltségba zuhant európai nép nemzeti forradalmát megelőzve, frontot formált nagybányai Horthy Miklós fővezér a bolsevizmus ellen és kibontotta a szabadságukat védő nemzetek sorában elsőnek a nacionalista gondolat lobogóját. […] Sorsunk az ő kezében van, de csak akkor leszünk méltóak bizalmára, ha követjük utasításait, teljesítjük parancsát és példaadásnak tekintjük drága életét” [12].

Április 1-jén, a Magyar Élet Pártjának értekezletén a pártelnök azt mondta, hogy „őt kell követni, az ő szavára kell ügyelni” [13]. Másnap megjelent egy kormánynyilatkozat. Eszerint a kormányzó akarata az önvédelmi harc folytatása [14]. Május 24-én, amikor a kormány bemutatkozott a képviselőházban, Sztójay felszólította a magyar nemzetet: mindenki kövesse a kormányzót, mert ez nemzeti kötelesség [15].

Ungváry Krisztiánnak igaza van abban, miközben Horthy szerepét, felelősségét sajnálatos módon nem vizsgálja, hogy a Nemzeti Hitvallás vonatkozó állítása távol áll a történeti hűségtől. Az ország korlátozott szuverenitásából ugyanis egyáltalán nem következik, hogy a politikai élet egyes szereplői - a beszűkült mozgástér ellenére - milyen döntéseket hoznak...

(A bejegyzés első változatában nem voltak lábjegyzetek. Olvasói kérésre 2012. június 3-án igyekeztem ezt pótolni. Az esetleg felmerülő kérdésekre szívesen válaszolok.)

Hivatkozások:
[1] Bencsik Gábor: Horthy Miklós. A kormányzó és kora. Magyar Mercurius, Budapest, 2001. 257., 259.; Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában (1914-1945). Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998. 260.; Ormos Mária: Két német megszállás, 1944. In: Rubicon, 2011/5. sz. (XXII.) 55.

[2] Sebők János: A titkos alku. Zsidókat a függetlenségért. Horthy és a Holokauszt. Szerzői kiadás, Budapest, 2004. 26-30.; Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség 1. 1918-1944. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007. 239.; Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában. I. m. 257.

[3] Sakmyster, Thomas: Admirális fehér lovon. Horthy Miklós, 1918-1944. Helikon Kiadó, Budapest, 2001. 313., 315.; MOL K. 27. Minisztertanács jegyzőkönyvek, 1944. március 29. 127-128.; Sipos Péter: Horthy Miklós és Magyarország német megszállása. In: História, 1994/4. sz. (XVI.) 24.

[4] Edelsheim Gyulai Ilona: i. m. 238.

[5] Szakszerűen foglalja össze a klessheimi tárgyalásokon elhangzottakat: Sakmyster: i. m. 279-284.

[6] Sakmyster: i. m. 313-314.; Edelsheim Gyulai Ilona: i. m. 236.; Bencsik Gábor: i. m. 258-259.; Gosztonyi Péter: Légiveszély, Budapest! Szemelvények Magyarország második világháborús történetéből (1939-1945). Népszava, H. n., 1989. 124.

[7] Sipos Péter: i. m. 24.

[8] Szálasi naplója. A nyilasmozgalom a II. világháború idején. Írta és összeáll.: Karsai Elek. Kossuth Könyvkiadó, 1978. 249.; Bencsik Gábor: i. m. 259.; Pritz Pál: Horthy Miklós és Edmund Veesenmayer. In: Uő: Magyar diplomácia a két világháború között: tanulmányok. Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1995. 341. Ezt cáfolja: Gróf Edelsheim Gyulai Ilona: i. m. 237. („Voltak, akik később azt mondták és írták, hogy a kormányzó a német megszállás után apatikus lett, és visszavonult. Ez egyáltalán nem állja meg a helyét, mert én, aki mindennap vele voltam, ezt nem tapasztaltam”.) Fenyő, Mario D.: Hitler, Horthy, and Hungary. German-Hungarian Relations, 1941-1944. Yale University Press, New Haven and London, 1972. 177-178.; Ránki György: 1944. március 19. (Magyarország német megszállása). Kossuth könyvkiadó, H. n. 1968. (Népszerű történelem) 137-138.

[9] A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933-1944. Összeáll., s. a. rend., bev. tan.: Ránki György, Pamlényi Ervin, Tilkovszky Loránt, Juhász Gyula. Kossuth Könyvkiadó, H. n., 1968. 804., 824., 829.; Karsai László: Horthy Miklós (1868-1957) - Legendák, mítoszok, valóság. In: Beszélő, 2007/3. sz. (12.) 84.; Sakmyster: i. m. 319.; Lakatos Géza: Ahogyan én láttam. Európa – História, 1992. (Extra Hungariam) 103-105.; Dombrády Lóránd: Hadsereg és politika Magyarországon 1938-1944. Kossuth könyvkiadó, Budapest, 1986. 213.; Ránki: i. m. 138-139.; Sipos Péter: i. m.

[10] Horthy Miklós titkos iratai. S. a. rend., jegyz., magy.: Szinai Miklós és Szűcs László. Kossuth Könyvkiadó, 1962. 450-451.

[11] Horthy „a magyar politika két fő feladatának tekinti a magyar szuverenitás helyreállítását, és az Európát fenyegető bolsevik veszély leküzdésére az ország teljes erejének Németország oldalán történő bevetését” – írta Veesenmayer a március 20-i jelentésében. A Wilhelmstrasse… i. m. 786.; Gerlach, Christian – Aly, Götz: Az utolsó fejezet. Reálpolitika, ideológia és a magyar zsidók legyilkolása 1944/1945. noran, 2004. 203-208., 349.; Edelsheim Gyulai Ilona: i. m. 245-247.; Sebők János: i. m. 50-52., 59-62., 65., 76.; Lakatos Géza: i. m. 93.; Gosztonyi Péter: Légiveszély… I. m. 124.

[12] Magyarország, 1944. június 18. 1.

[13] Pesti Hírlap, 1944. április 2. 2.

[14] Magyarság, 1944. április 2. 1.; Magyar Országos Levéltár. K. 428. MTI „kőnyomatos” hírek, a) sorozat. Napi tudósítások. 1944. április 1. 37. Elérhető az interneten: http://mol.arcanum.hu/mti/opt/a100929.htm?v=pdf&a=start

[15] Képviselőházi Napló, 1939-1944. XIX. köt. (1944. május 24.) 246-247.

A bejegyzés trackback címe:

https://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr762857271

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Levendel Júlia - VIRTUÁLIS ÉLŐKÉP 2011.04.26. 22:04:00

A kultúráért felelős államtitkár ajánlotta, hogy az alkotmány aláírásának napján, húsvét hétfőn, fanfárok és díszőrségi ceremóniák után, a „magyar újjászületés”-t jelképező esemény megkoronázásaként több helyszínen egy időben rendezzenek ha...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bögöy (törölt) 2011.05.03. 12:39:01

Szerintem Horthyt alapvetően az foglalkoztatta, hogy a hadsereget megtarthassa. A németek tudomásom szerint a hadsereg teljes átszervezését kívánták, de végül von Weichs segedelmével viszonylag kevés személycserével meg lehetett úszni a dolgot (Szombathelyinek persze mennie kellett, és az idősebb tábornokok és Horthy ellenkezése ellenére lett Vörös Jánosból vkf.)

Mivel a zsidókérdésről tudta, hogy fontos Hitlernek, ezért gondolhatta azt, ha ott ellenkezik, akkor nem marad politikai tőkéje a hadsereggel kapcsolatos német követelések ellen.

Legalábbis szerintem ez volt a szempontja, az 1918-as tapasztalatok alapján mindent ennek rendelt alá.

(Ps. azt hiszem háromszor trackbackeltél a posztomon, ha nem gond, kettőt kiszedek.)

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2011.05.03. 20:42:02

@Bögöy: Nem tűnt el, előzetes moderáció van érvényben. :)

Igen, a hadsereg is fontos volt a számára, ezt nem említettem, a szuverenitással kapcsolatos problémán kívül.

Ps.: azt nem tudom hogy sikerült összehozni, a bejegyzésem megírásával is voltak gondok, nem mentette el, stb., törölnöm is kellett, így lett belőle három.

Bögöy (törölt) 2011.05.09. 21:48:49

@T. D.: Mindenesetre azért némileg árnyaltad az álláspontomat Horthy mozgásteréről. Azért így is úgy gondolom, hogy egy független állam vezetőjének nem kell azon idegeskednie, hogy most akkor a zsidó állampolgárait áldozza fel, vagy a hadsereget, esetleg próbálja meg elérni az idegen csapatok kivonását... Szóval kicsit a melyik ujjába harapjon kérdés volt, aminek végén addig taktikázott, amíg az összeset elvesztette.

Mi a véleményed arról, amit valaki fölvetett (vagy az én posztom kommentjei között, vagy talán az index fórumon), hogy Horthynak 1944 márciusa után le kellett volna lépnie az országból Londonba vagy valami más nyugati területre, repülőgépen. Én úgy tudom, hogy a repülőterek jórészt német ellenőrzés alatt álltak, meg egyébként is valami B-kategóriás Hollywood-i filmbe illő a dolog, nem is beszélve arról, hogy az is csak egy feltételezés, hogy az angolok tárt karokkal várták volna Horthyt (nem is beszélve a szovjetek álláspontjáról...), de szerinted lett volna realitása valami ilyesminek?

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2011.05.09. 21:54:40

@Bögöy: Igyekeztem.

Horthy lemondhatott volna, leléphetett volna, le is írja, hogy ez felmerült benne, de a nemzettel szembeni kötelezettségei miatt (ld. a posztot) nem tette. Úgy gondolta, hogy neki feladata, kötelessége van, ami elől nem térhet ki. Ezen a ponton nem hiszem, hogy a lemondását komolyan megfontolta. Persze, amennyire ezt ismerjük. Ha mégis megteszi, akkor hol fogadták volna "tárt karokkal"? Nem tudom. Az angolszászok és a szovjetek sem fogadták volna így, bár több esélye lett volna nyugaton. Nem igazán tudok rá válaszolni...

GeeDawg2 2011.08.24. 13:29:28

@T. D.: Ez nagyon találó bejegyzés: Horthy katona volt, akinek ugye kötelessége a hazát a végsőkig szolgálni - légyen az bármi is. Politikusként pedig azt is tudta, vagy tudnia kellett, hogy vékony jégen táncol. Én azt gondolom, hogy egy dolgot nézett be nagyon, és ez a nácizmus volt. Valszeg tudta, (ld. feljebb) hogy a szovjetektől jót nem várhat, de szerintem bízott abban, hogy a német hadsereg úriemberként fog hozzá, és a magyar vezérkarhoz viszonyulni, és segítik az ő önálló elképzeléseit. (ld. I. vh-s tapasztalatai) Azonban a Gestapo nem ezekből a klubokból jött, és sokkal durvább módszereket is megengedhetőnek tartott, ráadásul a magyar tisztikart is sokkal butább, vérgőzösebb volt, mint azt hinni szerette volna.

Lt Colonel 2011.11.28. 14:23:04

@T. D.: Lemondás, nehéz dntése lett volna.Ha lemond avval a nyilas hatalom átvételét hozta volna előre.Na az aztán beláthatatlan eseményeket
inditott volna el az országban.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2011.11.28. 14:26:26

@Lt Colonel: Viszont Hitler nem kívánta a nyilasokat hatalomra juttatni. Ugyanis Hitler jelöltje Imrédy Béla volt és nem Szálasi Ferenc (!). Azaz: ha Horthy lemond, nem kerültek volna hatalomra a nyilasok. Erre utaló forrást nem ismerek.

Lt Colonel 2011.11.30. 22:21:35

@T. D.: Ugy tudom hogy Imrédy dédszülei származása
miatt mondott le miniszter elnök-ségről. Utánna meg miniszterként ellenezte a zsidó vagyon Németorszgba történő kivitelét.Ezek után én ugy gondolom hogy nem volt másmegoldása a németeknek
mint Szálasi.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2011.11.30. 22:28:44

@Lt Colonel: A németek Imrédyt akarták miniszterelnöknek és nem Szálasit. Erre források vannak, sajnos ez nem az a kérdés, amire azt lehetne mondani, hogy "úgy gondolom". Azon lehet vitatkozni, hogy Horthy jó döntést hozott-e egy konkrét esetben, vagy nem, de ez nem egy ilyen kérdés. (A politikában a múlt nem mindig számít.)

gazso.fodor.istvan 2012.05.24. 09:00:39

Megtennéd, hogy ellátod az írást a hivatkozásokkal, ha időd engedi? Szeretnék a témában tovább tájékozódni és ezt nagyban megkönnyítenéd ezzel.
Előre is köszönöm!

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2012.05.24. 09:02:56

@szlotty: Igen, szívesen, azt már a bejegyzés végén is írtam, csak sajnos nem volt eddig erre időm. Meg fogom tenni, amint jobban ráérek.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2012.06.03. 21:25:08

@szlotty: Bekerültek a lábjegyzetek a szövegbe.

gazso.fodor.istvan 2012.06.03. 21:35:19

Köszönöm a hivatkozásokat.