Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

Horthy-kilátó

2011.04.05. 22:52 T. D.

Kepli Lajos, a Jobbik országgyűlési képviselője, Horthy halálának 54. évfordulóján, nyílt levélben kérte Alsóörs polgármesterét arra, hogy a Csere-hegyi kilátó újból vegye fel Horthy Miklós nevét. Reméli – írja –, hogy június 18-án, a kormányzó születésének 143. évfordulóján már a „Horthy Miklós kilátóba szervezett kirándulással emlékezhetnének meg a kormányzó munkásságát tisztelő és elismerő magyar emberek”.

„A kommunizmus éveiben bemocskolták nevét azáltal, hogy a proletárdiktatúra felszámolásához kapcsolódó különböző erőszakos bűncselekményekkel mosták össze, amit fehérterrornak neveztek el, mintha azokra Horthy adott volna ki parancsot. Mindezt, bármennyire is szerették volna a történész elvtársak, máig sem sikerült bizonyítaniuk, sőt, ennek ellenkezője vált nyilvánvalóvá: Horthy soha semmilyen megtorlásra nem adott ki utasítást”.

A képviselő szerint, legalábbis ezt jelzi a nyílt levél, Horthy rehabilitálására a fehérterror miatt van szükség. Mindenesetre ezt hangsúlyozza. Nem foglalkozik tehát az 1938 és 1944 közötti időszakkal, Horthy akkori szerepével, felelősségével. Az azokban az években történtek az ország sorsát, jövőjét sokkal inkább meghatározták, mint a fehérterror, ráadásul – a ’20-as évek jelentős részével ellentétben – Horthy Miklós akkor (is) aktív szereplője volt a magyar politikának, így az akkor történtekért, ha változó mértékben is, de felelősséggel tartozik. Erről is lehetne beszélni. Miután a nyílt levél ezzel nem foglalkozik, így értékeljük Horthy Miklós fehérterrorban betöltött szerepét

Ennek talán legjobb módja, ha magához Horthy Miklóshoz fordulunk, mit írt erről az emlékirataiban? Idézem:

„Bizonyos történetírói irányzat szívesen hangsúlyozza, hogy nemcsak a vörös-, hanem a »fehér«-terror is uralkodott. Semmi okom sincs arra, hogy szépítgessem azokat az igazságtalanságokat és kegyetlenkedéseket, amelyek valóban megtörténtek abban az időben, amikor csak acélseprű tisztíthatta meg az országot. Egy német tiszttől hallottam, aki a második világháborúban Szerbiában kommunista partizánokkal állott harcban, hogy rá és csapatára milyen szörnyű hatást tett, amikor látniok kellett az út menti fákra sorozatosan felakasztott bajtársaikat, akiket megvakítottak, meggyaláztak és állati módon összeroncsoltak. Ilyen pillanatokban a legbékésebb embert is hatalmába keríti az elkeseredett bosszúvágy. Egyik legfontosabb feladatomnak tartottam, hogy a vörösterror leküzdésére Magyarországon önként alakult szabadcsapatokat feloszlassam, vagy tagjaikból fegyelmezett egységeket szervezzek az új hadseregben. Egyetlen törvénytelen tett elkövetésére sem adott parancsot a fővezérség. De nem habozom, hogy megerősítsem, amit Edgar von Schmidt-Pauli rólam írt könyvében ennek az időszaknak jellemzésére elmondott; idézem ebből a következőket: »Ha a vezető a maga nagy célját el akarja érni, nem szabad holmi csekélység miatt leintenie előrerohamozó csapatát, melynek lendületét és áldozatkészségét minden helyzetben fenn kell tartania, vagy hatáskörüket túllépő tisztjeit mindjárt szigorúan megrendszabályoznia, sőt esetleg agyon is lövetnie. Ezzel ugyanis csak a lázadás veszélyét vagy még annál is rosszabb következményeket idézne elő. Nagyon is puhaszívű ember semmiképpen sem alkalmas arra, hogy elvadult időkben katonákat vezessen…«” [1]

Mit tudunk meg ebből Horthy szerepéről?

  1. Először is azt, hogy volt fehérterror, bár erre Horthy idézőjelben utal.
  2. A fehérterror okaként a bosszúvágyat említette meg, tehát ez reakció volt a vörös terrorra. Ez kétségtelen: az atrocitások egyik oka ez volt. Azonban a terrorisztikus cselekményeknek volt eszmei háttere is, amelyről – Prónay Pál, Héjjas Iván és Zadravecz István gondolatvilága bemutatásán keresztül – Paksa Rudolf kollégám írt a Rubicon 2011/2. számában [2]. A történet tehát összetettebb annál, mint ahogyan ezt Horthy beállítja.
  3. Horthy tudott az atrocitásokról, ugyan parancsot nem adott, legalábbis nincs olyan forrásunk, amely ezt megdönthetetlen módon bizonyítaná. Ráadásul egy ideig – amíg politikailag e jelenség nem volt a számára kényes – nem is tett meg mindent, hogy a különítményeket megfékezze. Ez is kiolvasható a szövegből.
  4. Végül, a történteket az adott körülmények között szükségesnek is tartotta. Ehhez egy adalék: 1919. szeptember 21-én Szombathelyen Horthy kijelentette, hogy az atrocitásokat ő „megérdemelt büntetésnek” tekinti, mert „a meggyilkolt apák és megbecstelenített leányok emléke revansért kiált” [3].

Horthy személye tehát indokoltan összekapcsolható a fehérterrorral, persze nem úgy, ahogyan 1945 után beállították.

Horthy Miklós szerepét, felelősségét a rendelkezésre álló források alapján, ezeknek megfelelően lenne értelme bemutatni. Nem a vádaskodásra, és nem is a minden áron való felmentésre, „dicsőítésre” kell(ene) törekedni, hanem a minél tárgyilagosabb, árnyaltabb értékelésre. Reális, kiegyensúlyozott és nem a negatív, vagy pozitív irányba eltúlzott, idealizált, szelektíven konstruált Horthy-képekre van szükség. A múltunkból tanulni, feltéve, ha szeretnénk és, ha egyáltalán ez lehetséges (!), csak így lehetne…

...de legalábbis, Horthy emlékiratát el kellene olvasni, mert ezzel kapcsolatban némiképpen (ha nem is teljesen, de) tárgyilagosabb, mint az idézett nyílt levél…

 

Hivatkozások:
[1] Horthy Miklós: Emlékirataim. Jegyz.: Sipos Péter. Európa-História, 1992. (Extra Hungariam) 131-132.
[2] Paksa Rudolf: A fehérterror „ideológiája”. A szegedi gondolat. In: Rubicon, 2011/2. sz. (XXII.) 56-61.
[3] Vasvármegye, 1919. szeptember 23. 1.

A bejegyzés trackback címe:

https://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr192803339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Petrus Augustinus · http://monarchista.blogspot.com 2011.04.11. 15:57:37

Az a Paksa cikk annyira jó; leírja a bevezetőben, hogy nem csak a vörös, a fehér terror mögött is volt ideológia, majd ott a korrekt cikk, ami tökéletesen bizonyítja, hogy semmilyen ideológia nem volt a fehér túlkapások mögött, mind reakció volt, a dühtől való túlkapások, vagy az egyszerű emberek tömegeinek (egyébként tegyük hozzá, érthető) agressziója. Míg a vörös oldalnak a terrora egy kidolgozott ideológiája volt, Marxig visszavezethetően (ld. The Soviet Story, A kommunizmus fekete könyve, A kommunista ideológia vörös könyve stb.), le van benne fektetve, hogy a terror miért szükséges, és ezt később Sztálin és Rákosi is nagyon jól tudta. Klasszikus eset, hogy a Lenin-fiúk kitették főhadiszállásukra 'A Forradalmi Kormányzótanács Terrorcsapata' transzparenst, jelezve, hogy a forradalmi rendszernek szerves része a terror.

Ezzel szemben ezt nem lehet elmondani az azt követő ellenforradalmi rendszerről. A szegedi gondolat az a szimpla ellenforradalmi gondolat volt.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2011.04.11. 16:12:38

@petygrinder: Nem én vagyok a szerző, de a cikke címében az "ideológia" idézőjelben szerepel.

Másfelől, hoz olyan idézeteket, amik árnyalják a kérdést, s jelzik, hogy nemcsak bosszúról volt szó, bár sok esetben nehezen választhatók el a bosszú és az eszmei háttér. Az eszmei háttere - megítélésem szerint - ott mutatható ki, hogy a rendteremtésen (és a bosszún) keresztül egy új országot akartak létrehozni, vagy a régi javított verzióját visszaállítani: irredentizmus, "faji szabadságharc", "keresztény és szociális gondolat", "keresztény megújulás". Egy szimpla bosszúhadjárat esetén nem elmélkednek a jövőről a résztvevők.

Petrus Augustinus · http://monarchista.blogspot.com 2011.04.11. 16:57:04

@T. D.: "a régi javított verzióját visszaállítani" Ez szimpla ellenforradalmi gondolat, nem a terror ideológiája szerintem. A "keresztény és szociális gondolat"-al és a "keresztény megújulás"-al sincsen semmi baj és szintén nem állíthatóak be a terror mögé, mint annak az ideológiája. A "faji szabadságharc" gondolata pedig abszolút marginális volt és nem hinném, h szerepet játszott Somogyi megölésénél vagy Orgoványnál.

Ha nem lett volna bomlasztás, patkányforradalom és vörös rémuralom, nem lett volna fehér rendcsinálás (terror) sem, ez ilyen egyszerű. A vörösök, a forradalmi gondolat nem képzelhető el a vendée-i megtorlás, Saint-Juste, a jakobinusok, a flamingók, a vörös terror és a Gulag nélkül, viszont győztes ellenforradalom és fehér rendcsinálás lehetett volna Orgovány nélkül, dehát Istenem, emberek vagyunk, gyarlóak. Az ellenforradalmi rendszer így is 24 éven át működött terror nélkül.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2011.04.11. 17:25:30

@petygrinder: Abban egyetértünk, hogy elsősorban reakció, bosszú volt a fehérterror, viszont ezt összekapcsolták a fenti célokkal, jövőképpel. Nem azért volt terror, mert ezt megkövetelte a jövőképük, ez az eszme (én az ideológiát szándékosan nem használom, miután használhatatlan a Horthy-korszakkal kapcsolatban, aminek nem volt kidolgozott ideológiája), hanem azért, mert reagáltak az előző rendszer terrorjára, de a bosszú által kiváltott rendcsinálást - idővel - összekötötték egy eszmeiséggel, a jövőről alkotott képükkel, s értelmezésem szerint a kettő már együtt létezett. A probléma az, hogy nehezen választható ketté a bosszú és az eszmei háttér.

Petrus Augustinus · http://monarchista.blogspot.com 2011.04.11. 17:45:09

@T. D.: Nem értünk egyet, de hát van ez így. :) Szerintem sosem volt az, hogy "a kettő már együtt létezett". Ezt egyébként Paksa tisztán leírja a cikkében, bizonyítva saját - a bevezetőben tett - állításának ellentétjét.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2011.04.11. 17:46:39

@petygrinder: Igen, van ez így. :) Elmélkedem még ezen.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2011.04.12. 21:04:26

@petygrinder: Két dologgal egészíteném ki a tegnapi eszmecserénket, amelyek nem az eszmei háttér problémájához kötődnek.

1. Az első világháború után a politikai stílus, az ellenfelekkel szemben alkalmazott politikai eszköztár eldurvult. Nemcsak nálunk, hanem pl. Németországban is, de a sort lehetne folytatni. Ennek oka maga a háború volt. A politikai célok elérésének eszköze lett az erőszak, amit nem is feltétlen kellett kiváltani. Brutalizálódott a közélet. (Függetlenül attól, hogy egy rendszer, vagy egy politikai csoport a terrort szükséges tartja-e a hatalom megtartása szempontjából.)

2. Az Ébredő Magyarok Egyesülete által a '20-as évek elején végrehajtott merényletek, akciók, zaklatások, atrocitások is a vörösterrorra voltak reakciók? Az kétségtelen, hogy az 1919-ben megkezdett történet folytatódott az ÉME színeiben, de a megszokott antiszemita vonásokon túl, ezeknek már voltak kormányellenes céljai is, nem is beszélve olyan (irredenta) tüntetésekről, amelyek nehezen tudtak a törvényes keretek között maradni. Ez csak azt jelzi, hogy az erőszak, mint politikai eszköz, legitimmé vált meghatározott politikai csoportok szemében.