Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

Az „országgyarapító” kormányzó

2010.11.27. 15:37 T. D.

A Magyar Tudományos Akadémián, 2010. november 8-án elmondott előadásom  befejező része olvasható ebben a bejegyzésben.

1. rész: A vezérkultuszok (rövid) elmélete

2. rész: A „nemzetmentő” fővezér

3. rész: Az „országépítő” kormányzó

4. rész: Az "országgyarapító" kormányzó

A Horthy-kultusz csúcspontja 1938 és 1943 között volt. A kultusz felfutatásának az alapvető célja a fennálló konzervatív-alkotmányos politikai rendszer és a hozzá kapcsolódó „keresztény-nemzeti” értékrend védelme volt a hazai szélsőségek jobboldali eszmék terjedésével szemben. Horthy Miklós kultusza, a politikai rendszerben emiatt végbement változásokon túl, így rendszerstabilizációs funkcióval is rendelkezett. Az állami, kormányzati propagandának a rendszert érő különféle kihívásokra, többek között, identitáspolitikai válaszokat is kellett adnia.

A Horthy-kultusz rendszerstabilizációs funkciójához az 1938 és 1941 közötti revíziós sikerek jelentős mértékben hozzájárultak. Horthy Miklós érthetően ekkor volt népszerűségének a csúcsán. A jól ismert „legendás” fehér lován a bécsi döntéseket követően több alkalommal személyesen ő vezette a katonai bevonulásokat. 1938 novemberében tengerész egyenruháját viselve, november 6-án Komáromba, 11-én, országos ünnepség kíséretében Kassára vonult be ünnepélyes keretek között. 1940. szeptemberében fehér lovon vonult be Szatmárnémetibe és Nagyváradra, míg Kolozsvár, Szászrégen, Marosvásárhely esetében gépkocsival érkezett. Az eufórikus hangulatú felvidéki és erdélyi bevonulásokról a sajtó lelkes hangvételű részletes tudósításokban számolt be. A rádió helyszíni közvetítéseket adott, de természetesen a filmhíradók is követték az eseményeket (Komárom, Kassa, Kárpátalja, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szabadka), sőt a revíziós sikerekről már propagandafilmek is készültek. Az első az Észak felé c. film volt. Az erdélyi bevonulásokról a Kelet felé számolt be részletesen. A komáromi utcákat, a város középületeit nemzeti színű zászlókkal, a kormányzó képeivel, Horthy-plakátokkal, zászlókkal díszítették. Hasonló volt a helyzet Kassán is. A helyiek éljenzése kíséretében Komáromba bevonuló kormányzót a Klapka-téren kialakított díszemelvénynél Imrédy Béla miniszterelnök köszöntötte. Ő volt az első, aki „országgyarapító”-nak nevezte a kormányzót:

Horthy „Közel húsz esztendeje […] kezébe ragadta a már-már lehanyatló nemzeti zászlót […]. S húsz esztendő múlva megjött a beteljesülés. Az egyesülésnek ezekben a szent perceiben mondom minden magyar nevében: A nemzet ezt soha nem fogja elfelejteni. Az országmentő Horthy Miklósból országgyarapító szabadító lett”

(Imrédy Béla miniszterelnök, 1938. november 6.)

Imrédy beszédét követően a sajtóban, az eddigieket kiegészítő újabb epitethon ornanst követve, már „országgyarapító” kormányzóként méltatták Horthy Miklóst.

A revíziós sikereket követően a tömegkommunikációs eszközök azt az üzenetet sugározták, hogy az 1919-ben megfogalmazott és Horthy személyéhez kötött vágyakat a kormányzó, lépésről-lépésre tényleg képes volt megvalósítani, azaz sor került a szebb jövő részleges elérésére. Eszerint

  1. 1919-ben „megmentette” a nemzetet a további süllyedéstől, lefékezte és megállította az összeomláshoz vezető folyamatot,
  2. 1920 után „felépített” egy új, erős országot, amely visszaszerezte a nemzetközi tekintélyét, így Magyarországgal már minden hatalomnak számolni kellett,
  3. végül, miután mindez megalapozta a revíziós sikereket, részlegesen orvosolta is a trianoni tragédiát.

A magyar nemzet tehát egyre közelebb került a szebb jövő állapotához, mindahhoz, amit az első világháborút követő összeomlás során elveszített. Miután a vezérkultuszok közös vonása, hogy a közösség által megfogalmazott vágyak megvalósítását minden esetben a vezértől várják, így az elért eredmények kizárólag a vezér érdemeiként kerülnek bemutatásra, ezáltal is erősítve a vezérbe vetett hitet. A valóság azonban ettől meglehetősen távol állt, miután a revíziós sikerek az európai hatalmi átrendeződésnek, a tengelyhatalmak agresszív politikájának, azaz nem Horthy Miklós államférfiúi nagyságának vagy diplomáciai képességeinek voltak köszönhetők.

Az 1930-as évek második felében a Horthy-kultusz számos technikán keresztül töltötte be rendszerstabilizációs funkcióját. A kormányzó közszereplései, vidéki útjai, a revíziós sikereket követő bevonulásai a kultuszépítés már említett évfordulói során (közülük kiemelkedett: 70. és 75. születésnap, a budapesti bevonulás és a kormányzóválasztás 20. évfordulója) Horthyt a nemzeti egység és stabilitás „élő jelképeként” mutatta be a propaganda. Egy akkori plakát azt hangsúlyozta, hogy „Ő a mi vezérünk”, de e plakáton a személyét egyértelmű utalásként összekapcsolták a kettős kereszttel és a történelmi Magyarországgal is. A kultuszépítés további technikái is kivétel nélkül azt sugallták, hogy a korábban megfogalmazott nemzeti célok, a szebb jövő eléréséhez, illetőleg az eddig eredmények megőrzéséhez kizárólag Horthy Miklós vezetésére, iránymutatására van szükség. Ezt az alapvető üzenetet fejezte ki az imaginárius vezérkép, amibe természetesen integrálódtak az addig elért eredmények: ezt fejezte ki a „nemzetmentő”, „országépítő” és „országgyarapító” kormányzó képe. Ha e sikerek kizárólag a kormányzón múltak, érvelt a propaganda, akkor ez nem lehet másképpen a jövőben sem, azaz továbbra is ő jelenti a magyar nemzet számára az egyetlen igazodási pontot. A kormányzónak tulajdonított eredményeket ráadásul nyilvánosan nem is lehetett elvitatni. Az a politikai erő, amely ezt megtette, a nemzeti célok, érdekek megtagadásának, s megvalósításuk akadályozásának a vádjával könnyen a Horthy által vezetett politikai közösség, a magyar nemzet csoporthatárain kívül találta magát, ugyanis azzal a vezérrel szemben foglalt állást, akinek a követése minden „becsületes” és „igaz” magyar ember kötelességeként lett bemutatva. Mindezeknek köszönhetően Horthy kultusza a fennálló politikai és társadalmi berendezkedés legitimációjához, szimbolikus értelemben vett stabilizálásához is hozzájárult.

A kultuszépítésben a tömegkommunikáció (sajtó, rádió, filmhíradó) játszott különösen is meghatározó szerepet, miután a közvetlen, személyes tapasztalatok hiányában, vagy ezek korlátozottsága miatt elsősorban a tömegesen közvetített információk befolyásolták a kormányzóról alkotott képet. A média hatásos eszköze a társadalom közösségé integrálásának, de abban is, hogy az egyes emberek értékrendszerét a fennálló politikai hatalomhoz, illetve annak értékrendszeréhez közelítse. Az egyes évfordulók alkalmából a különféle napilapokban megjelent cikkek száma, rendszerstabilizációs okokból, jelentősen megnőtt. Hasonló tendencia figyelhető meg a Horthyról megjelent életrajzok, albumok, kiadványok esetében is. A Horthy-kultusz tömegessé vált: a tendencia ugyan az 1920-as évek közepén kezdődött, de ekkor jelentős ugrásra került sor. Politikai érdekeinek megfelelően a kormányzat is törekedett a magyar társadalom minél szélesebb rétegeinek az elérésére. 1940. február 29-én, a kormányzóválasztás huszadik évfordulóján, Teleki Pál miniszterelnök a Pesti Vígadóban mondott ünnepi beszédet. E rendezvénnyel egy időben, a belügyminiszter rendelete értelmében, az ország minden városában és községében a helyi társadalmi szervezetek bevonásával ünnepséget kellett rendezni, amelyek részeként meg kellett hallgatni a miniszterelnök rádión közvetített beszédét, vagy ha ennek nem voltak meg a technikai feltételei, akkor ezt fel kellett olvasni.

Összegzés

A Horthy-kultusz a kortárs vezérkultuszokhoz hasonlóan egy válságperiódus terméke volt. Ez a tény alapvetően meghatározta a Horthyról kialakított és különféle kultuszépítési technikákon keresztül közvetített idealizált vezérkép és a kultusz funkcióit:

  1. A fővezér/kormányzó személye a múlttal való alapvető szakítást, a szebb jövő ígéretét jelentette. A Horthy-kultusz funkciója egyfelől az volt, hogy mindvégig biztonságérzetet jelentsen, reményt adjon, bizakodást sugalljon a korabeli magyar társadalom számára. A propaganda szerint ugyanis kizárólag az ő vállain nyugodott az ország sorsa.
  2. Mindemellett a kormányzó és családja mintaalkotó szerepet is betöltött: a felelősségérzet, a kötelességteljesítés és a szociális érzékenység hangsúlyozása terén.
  3. Végezetül e kultusz szimbolikus értelemben konzervatív rendszer-stabilizátorként is funkcionált, de hozzájárult a fennálló politikai berendezkedés nemzeti legitimációjához is. Horthy Miklós, mint szimbólum, emiatt egyfajta integráló funkciót is jelentett.

A fentiek azonban csak úgy tölthették be politikai szerepüket, hogy Horthy Miklós meglévő tulajdonságait, képességeit az irracionalitás szintjéig felnagyították, megteremtve ezzel egy olyan Horthy-képet, amely meglehetősen távol állt a valóságtól.

A bejegyzés trackback címe:

https://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr542475882

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ács József - TARTALOMSZOLGÁLTATÓK 2010.12.04. 08:00:06

John Hurt Winston Smith szerepében (Michael Radford | 1984).Hérakleitosz szerint az alvóknak külön világaik vannak, míg az ébren lévőknek egy és közös a világuk. Csábító gondolat, hogy a művészet ébreszt, a propaganda pedig elaltat bennünket. Csábító g...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.