Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

Az "országépítő" kormányzó

2010.11.20. 21:18 T. D.

A Magyar Tudományos Akadémián, 2010. november 8-án elmondott előadásom  következő része olvasható ebben a bejegyzésben.

1. rész: A vezérkultuszok (rövid) elmélete

2. rész: A „nemzetmentő” fővezér

3. rész: Az „országépítő” kormányzó

A kormányzóválasztás után a nemzetgyűlés törvényben is rögzítette Horthy Miklós „nemzetmentő” érdemeit. Az 1920-as évek első éveiben a kultusz építésében továbbra is a radikális jobboldal szerepe volt meghatározó, de mégsem kizárólagos. A Horthyról közvetített vezérkép emiatt számos ponton a jobboldali radikalizmus világképéhez alkalmazkodott. A radikálisok ugyanis egy „új”, az 1918 előtti  alapelvektől eltérő talajon nyugvó Magyarországot kívántak felépíteni. A magyar társadalmat például militarizálni akarták. A politikai életben az erőskezű vezetést és a parancsszót tartották szükségesnek, miután a magyar nemzetet szerintük csak így lehet hatékonyan a nemzeti célok elérése felé vezetni. Emiatt tekinthető Horthy Miklós egy autokrata-militáns vezérnek, ami erősítette a párhuzamot a korabeli vezérkultuszokkal.

A ’20-as években végrehajtott politikai konszolidáció azonban nem kedvezett a radikális jövőkép megvalósításának. Bethlen István miniszterelnöki kinevezése (1921. április), majd IV. Károly visszatérési kísérletei után (ekkor jelent meg a legitimisták köreiben a „felségáruló” kormányzó képe) Horthy egyre inkább távol maradt a napi politika alakításától, egyre inkább a reprezentációs feladatainak ellátásával foglalkozott. Személyiségéhez, képzettségéhez mindez sokkal jobban is illett, ráadásul erősítette a pártok felett álló, mérsékelt, integráló, a konszolidáció nyugodt feltételeit biztosító kormányzó képét. A szerepfelfogásának megváltozásával egyidejűleg a radikális jobboldali környezetéhez való viszonya is megváltozott: eltávolodott tőlük, egyre inkább a bethleni politika támogatójává vált. 1923-ban a miniszterelnök emiatt tudta Gömbös Gyulát és társait sikerrel elszigetelni. A Horthy-kultusz azonban csak akkor emelkedett állami szintre, amikor Bethlen Londonban és Rómában is nemleges választ kapott a nemzeti királyság megteremtésének a felvetésére, ráadásul nem Horthy, hanem egy Habsburg királlyá koronázásában gondolkodott. Innentől kezdve már csak Horthy Miklós lehetett az a tekintély, aki kifejezhette a nemzet egységét, aki a konszolidált magyar állam szimbóluma, az alkotmányosság és a politikai stabilitás „legfőbb őre” lehetett. A radikálisok által megteremtett, de jellegében és részben tartalmában megváltozott kultuszt, 1925 után már az állami apparátus egésze, egyre szélesebb körben terjesztette. Ekkor már nem az autokrata-militáns vezérkultuszok jegyeit hordozta magán, hanem a rendszer konzervatív ízlésének megfelelően a hagyományos uralkodói külsőségekre épült. Természetszerűleg kiestek a vezérképből a jobboldali radikalizmus politikai programjának megfelelő üzenetek, de ezt leszámítva nem változott meg a vezérkép lényegi üzenete, miszerint egyedül Horthy vezetheti el a magyarságot a vágyott jövő állapotába.

Az „országépítő” kormányzó képe 1927. június 18-án, a kormányzó születésnapján jelent meg először a sajtóban. A „nemzetmentő” vezér képe ezzel kiegészült. A magyarság a kultikus interpretáció szerint Horthy „bölcsességének” köszönhetően eljutott a vágyott jövő felé vezető út második állomásához, aminek, mint láttuk, előfeltétele volt a nemzet 1919-es megmentése.

„Horthy nyolc éve „zsinóregyenes úton egyenletes és tudatos programszerűséggel vezeti a nemzetet a megújhodás felé”

(Nemzeti Újság, 1928. március 1.)

 

„Romokat talált egy feldúlt, megcsonkított, kifosztott kis országban, amikor elfoglalta kormányzói székét […] Az a bölcs pártatlanság teszi, mellyel Horthy Miklós nyolc esztendő óta vezeti a nemzetet, hogy születésnapjának ünnepében, pártkülönbség nélkül vesz ma részt az egész ország. Mert Horthy Miklós nyolc esztendős kormányzása a nemzet minden rétegét egyformán vitte előre a konszolidációban, mindig a nemzet egyetemes érdekét szolgálta […]”

(8 Órai Újság, 1928. június. 19.)

Az évtized második felében, 1928-ban a kormányzóválasztás 8. évfordulója és Horthy hatvanadik születésnapja, majd 1930-ban a kormányzóválasztás tizedik évfordulója adott kiemelkedő lehetőséget ennek az üzenetnek a közvetítésére. Az „országépítés” az ország gazdasági, bel- és külpolitikai konszolidálását jelentette, azaz a Bethlen-kormányzat vitathatatlan konszolidációs eredményeit, a vezérbe vetett hit erősítése, a vezér alkalmasságának újbóli igazolása érdekében, a kormányzó sikereiként állították be, miközben Horthy, bár semmiféle politikai döntés nem születhetett a támogatása, beleegyezése nélkül, nem vett részt a napi politika alakításában. A konszolidációs politika Bethlen István és nem Horthy Miklós politikája volt: az irányt nem a kormányzó szabta meg (Bethlen kinevezését és a kormányzói bizalmat leszámítva), viszont maximálisan támogatta a miniszterelnöke által megszabott utat. Képletesen kifejezve: az ország kormányát Horthy bizalmából Bethlen István fogta, de Horthy minden lehetőséggel rendelkezett Bethlen leváltására, azaz az irány megfordítására, korrigálására, a kormány átvételére, ám Horthy ezzel ekkor nem élt. Elsősorban ez tekinthető a kormányzó legfontosabb érdemének. Az ország konszolidálására a kormányzó nélkül nem kerülhetett volna sor. Emiatt egyértelmű túlzás, de a kultusz természete szempontjából teljesen érthető, hogy az „országépítés” a kormányzó „bölcs országlása” eredményeként lett feltüntetve a sajtóban, a különféle évfordulókon, sőt 1930-ban ezt törvény is rögzítette.

A Horthy-kép közvetítésére a kormányzó közszereplésein, vidéki útjain és az oktatáson kívül az ún. Horthy-ünnepek adtak lehetőséget, amelyek ünneplésének módja, a kezdeti kialakulatlanság és rendszertelenség után, a ’20-as évek közepén kezdett körvonalazódni. Az évtized második felében március 1., a kormányzóválasztás napja, június 18. és december 6., a kormányzó születés- és névnapja, és november 16., a budapesti bevonulás évfordulója játszott egyre meghatározóbb szerepet. Mindegyiknek sajátos rituáléja volt. A kormányzót az évfordulókon díszfelvonulások, törvényhatósági és egyesületi díszközgyűlések, színházi és operaházi díszelőadások, a történelmi egyházak – az érseki és püspöki pásztorlevelek útmutatása alapján – hálaadó istentiszteletei, miséi keretei között köszöntötték országszerte. A hódolat legmagasabb szintjét az országgyűlés ünnepi ülései jelentették. Az ország települései zászlódíszbe öltöztek, az üzletek kirakatait, a házak ablakait Horthy fényképek díszítették. Ezek az ünnepek kiváló lehetőséget biztosítottak arra, hogy közterületet, vagy közintézményt nevezzenek el a kormányzóról, de töménytelen mennyiségű példa említhető arra is, hogy a kormányzó arcképének megfestetéséről határoztak a törvényhatósági és egyesületi közgyűlések. A kormányzó születésnapját általában családi körben ünnepelte, de 1925 után, az országszerte tartott rendezvények miatt a propaganda június 18-át és december 6-át is a korszakban mindvégig a nemzet egészének olyan bensőséges családi ünnepeként állította be, amikor a hálás gyermekek köszöntik szeretett édesapjukat. Mindezt a kultikus apamodell, a vezér és a vezetettek közötti hierarchikus, de mégis bensőséges kötelék fejezte ki. E paternalista vonás alapján a kormányzó úgy gondoskodik az egyes magyar emberekről, a nemzeti fiairól és leányairól, úgy neveli és védi őket, mint az édesapák a saját gyermekeiket. A fegyveres erők számára a Legfelsőbb Hadúr születés- és névnapja katonai ünnepnap volt, amikor díszszemléket rendeztek, díszebédeken és tábori miséken ünnepeltek. A helyőrségeket fellobogózták.

A sajtó az évfordulókról adott részletes tájékoztatáson túl bő terjedelmű visszatekintéseket, életrajzokat is közölt. A napi és hetilapok képes mellékletei fénykép-összeállítással tették emlékezetessé az adott évfordulót. A Horthy-portrék reprezentatív-uralkodói beállításokat követtek. A vezérről készített festmények arcképek vagy egész alakos portrék voltak, amelyek díszegyenruhában és karddal, a háttérben a múltra utaló borús fellegekkel ábrázolták a határozottan a jövőbe tekintő kormányzót. Az egyik legismertebb festmény László Fülöpé volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr582461951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.