Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

A "nemzetmentő" fővezér

2010.11.09. 22:44 T. D.

A Magyar Tudományos Akadémián, 2010. november 8-án elmondott előadásom második része olvasható ebben a bejegyzésben.

1. rész: A vezérkultuszok (rövid) elmélete

2. rész: A nemzetmentő” fővezér (1919-1920)

A Horthy-kultusz története 1919 kora nyarán, Szegeden kezdődött. A kultusz építése a Nemzeti Hadsereg dunántúli átvonulását követően, a politikai és hatalmi viszonyok Horthy javára történő megváltozását követően, 1919 őszén, a fővezér városlátogatásaihoz kapcsolódóan, viszont már egyre szélesebb közvélemény előtt folytatódott.

Az antant figyelmeztetéseinek köszönhetően a románok előrenyomulása szeptember 7-én állt meg. A Fővezérség ekkor látta elérkezettnek az időt arra, hogy Horthy személyesen is megjelenjen az ellenőrzésük alá került jelentősebb településeken. 1919. szeptember 7. és 1920. március 1. között a fővezér, a fővárosi bevonulást is beleértve, 39 települést látogatott meg. E városlátogatások, amelyek ekkoriban a kultuszépítés elsőszámú alkalmainak tekinthetők, azonos rituálé alapján zajlottak. A vezér megtervezett közszereplésein túl az imaginárius vezérképet további technikák segítségével is közvetítették. 1919 karácsonyán jelent meg egy Horthy-naptár, a „magyar nemzet újjászületésének” emlékére. A budapesti bevonulásról 14 perces (néma) filmhíradó készült, amit a Fővezérség az ország több pontján is bemutatott. Ezen kívül plakátok, szórólapok, emléklapok, bélyegek, szobrok, fényképek, s közterület elnevezések is hozzájárultak ehhez. A korabeli sajtó részletesen beszámolt Horthy közszerepléseiről, s egyre rendszeresebben közölt róla méltatásokat. A napilapok közül a radikális jobboldali Szózat emelhető ki, amely rendkívül aktív szerepet vállalt a kultusz építésében, így Horthy jobboldali radikális környezetének szerepe meghatározónak tekintendő. Horthy Miklós ekkor a jobboldali radikalizmus vezérének számított, így nincs okunk azon csodálkozni, hogy a radikálisok elsőszámú feladatuknak, sőt, kötelességüknek tekintették a vezérük kultuszának megteremtését és ápolását. A kultuszépítés azonban nemcsak az ő tevékenységükre korlátozódott, mert az eltérő politikai irányultságú hazai lapok túlnyomó része, a helyi hatóságok és az egyházak is részt vettek ebben. Ennek okai között a hatalmi viszonyok Fővezérség javára történő megváltozása, a közelmúlt elutasítása, az említett társadalomlélektani körülmények és a rend és a stabilitás utáni vágy említhető.

A Horthy-kép, amely terjesztését a fenti eszközök tették lehetővé, a korszakban mindvégig több rétegből épült fel. Az alapréteget az apolitikus háborús hős, a tengerész képe alkotta, amely alapvetően meghatározta a további rétegeket is. Az ekkoriban elhangzott beszédek, megjelent méltatások, cikkek a vezérbe vetett hit erősítése céljából emelték ki Horthy katonai erényeit, sikereit, a vezéri hivatásra őt alkalmassá tevő fizikai és szellemi tulajdonságait. Az eddigi sikereire hivatkozva ugyanis könnyen lehetett amellett érvelni, hogy az erőskezű fővezér a jövőben is sikerrel lesz képes orvosolni a nemzet problémáit. Szintén nem véletlenül használták megfelelő jelzők kíséretében, számtalan alkalommal a tenger, a hullámok, a szikla, a hajó, a kikötő, a rév és a kormánykerék szavakat. A kultusz központi metaforája, amely a vezér iránymutatását, határozottságát fejezte ki, e szavak köré épült fel. Horthy Miklós eszerint a magyar nemzet „erős”, biztos kezű és céltudatos kormányosa, aki a viharos tengeren hánykolódó, örvényekkel és sziklákkal küszködő hajót is képes a boldogulás kikötője felé kormányozni:

„[…] egy talpig férfiú áll a sokat hányatott hajó kormányrúdjánál, egy erős, jellemes magyar ember, aki a hajót, mely már a pusztulás feneketlen örvénye felé rohant, mert vitorláiba belekapaszkodtak a nemzetietlen ideológiák viharszelei, nem engedi többé megingatni, hanem bátor, határozott kézzel a boldogulás partjai felé vezeti”

(Szózat, 1920. március 2.)

csak „egy olyan rettenthetetlen bátorságú kormányos menthet meg az elsüllyedéstől, mint Horthy Miklós”

(Dunántúli Hírlap, 1920. február 17.)

A fővárosi bevonulás előtt kiragasztott plakát képi síkon foglalta össze a kultusz szimbólumrendszerének központi üzeneteit: egyetlen ember van Magyarországon, aki a viharos, kaotikus viszonyok közepette is képes a magyarságot a rend és a biztonság kikötőjébe, a szebb és boldogabb jövő felé vezetni.

A vezérkép meghatározó eleme volt, hogy az „erkölcsi csőddel” azonosított közelmúlt teljes tagadására épült. Természetesen a fővezér személye szimbolizálta a múlttal történt szakítást, a szebb jövő ígéretét. A november 16-i budapesti bevonulás a kultusz szimbólumrendszerének megfelelően egy minden szempontból megújult, „keresztény” és „nemzeti” korszak szimbolikus kezdetévé vált. Azért jelenthette ezt, mert az akkori értelmezés szerint a „bűnösnek”, a minden „rossz” okozójának, a „nemzet megrontójá”-nak tekintett „nemzetietlen” főváros szimbolikus visszafoglalásaként mutatta be a fővezér bevonulását a horthysta propaganda. Ezt fejezte ki a fővezér Gellért-téri beszéde is. A Nemzeti Hadsereg azonban a kivonuló románokkal nem vette fel a harcot, ahogyan korábban a Vörös Hadsereggel sem, hősies küzdelemről tehát szó sem volt! Viszont a végbement változásokat kizárólag Horthy eredményeképpen mutatta be a propaganda. Ez érthető is, mert a vezér alkalmasságát folyamatosan igazolni kellett, emiatt a közösség életében végbement pozitív, előremutató változások kizárólag a vezér sikereiként voltak bemutathatók. Horthy ezért lovagolt be a győztes vezér attribútumának számító fehér lovon. A bevonulás során Horthy kultusza már egyértelműen összekapcsolódott az irredenta kultusszal. Azaz, a fővezér vált hivatottá az ország integritásának a helyreállítására. A két kultusz közötti kapcsolódási pont az előadás elején elmondottak fényében teljesen érthető.

A vezérképben fontos szerepet töltött be annak hangsúlyozása, hogy szétszakíthatatlan kötelékek léteznek a nemzet és a vezére között. Ez többféleképpen is kifejezést nyert. Közülük az egyik szerint Horthy független a politikától, az egyéni és csoportérdekektől, kizárólag a nemzet érdekeinek és akaratának a megvalósítására törekszik. Ezt a magyar nemzet felismerte, így kivétel nélkül fel is sorakozott a fővezér mögött. Ez szintén jelentős túlzás, mert a baloldali emigráció, vagy a hazai szociáldemokraták nem sorolhatók Horthy támogatói közé, sőt az emigrációban egy Horthy hiteltelenítésére törekvő ellenkultusz is kibontakozott. Az ellenkultusz szerint a fehérterrorban játszott szerepe miatt, a fővezér egy „vérszomjas tömeggyilkos” volt. A vezér mögött felsorakozott nemzet képét jól példázza az 1920. március 1. kormányzóválasztást megelőző, a Fővezérség által szervezett és irányított országos kampány. A népgyűlések, a vármegyei és városi törvényhatósági közgyűlések részben központi nyomásra megfogalmazott állásfoglalásainak áradata szerint kizárólag csak a „kiváló” képességekkel és tulajdonságokkal, a „nemzet bizalmával” rendelkező Horthy Miklós méltó az államfői méltóságra. A sajtóban megjelent cikkek mindennek köszönhetően azt sugallták, hogy Horthy kizárólagosan a „nemzet akaratából” lesz az ország kormányzója.

„A nemzet ellenállhatatlanul nyilvánuló bizalma tette őt a vezérhelyre, a nemzet követelő szava hallgatatott el minden ellenvéleményt, kicsinyes intrikát: az első kérdés, amiben minden magyar ember akarata egyesült, az volt, hogy Horthy Miklós legyen Magyarország kormányzója”

(Szózat, 1920. március 2.)

Kétségtelen, hogy az adott körülmények között Horthy kormányzóságának nem volt alternatívája, ő számított - bel- és külpolitikaii okokból is - az egyetlen reális jelöltnek, de megválasztása semmiképpen sem a nemzet közfelkiáltásának köszönhető. A korabeli interpretáció funkciója Horthy kormányzósága és a formálódó rend nemzeti legitimációja volt.

A vezérképben fontos szerepet töltöttek be a történelmi párhuzamok és a történelmi személyiségéhez méltó kiemelkedő tettei. Ezek a vezér alkalmasságát igazolták.

„És mikor a züllés legocsmányabb posványába kerültünk, akkor adott a Magyarok Istene egy férfit, aki látva nemzetének pusztulását, megállította azt a vészes örvény szélén. Horthy teremtette meg az elzüllesztett hadseregből az új magyar véderőt […], a belső rend és fegyelem, élet és vagyonbiztosság védelmére. Horthy tette lehetővé, hogy újra állami életet éljünk és minden nyomorúságunkban is számottevők legyünk volt ellenségeink előtt”

(Esztergom és Vidéke, 1919. november 11.)

A „nemzetmentés” a további „züllés”, pusztulás megakadályozását, azaz a rend helyreállítását, a későbbi kibontakozás alapjainak a biztosítását, végeredményben az összeomláshoz vezető folyamat végleges megállítását jelentette. Az idézet ráadásul isteni akaratként állította be Horthy „nemzetmentő” tevékenységét. A „nemzet akarata” mellett, így a „mi” Istenünk akarata is közrejátszott abban, hogy Horthy lett a magyarság vezére. A „nemzetmentés” folyamatában a Nemzeti Hadsereg „megteremtése” foglalt el központi helyet, amely előfeltétele volt a rendteremtésnek. A hadsereget azonban nem Horthy szervezte (egyedül a nimbuszát használták fel erre a célra!), ehhez ő, mint el is ismerte, nem értett.

A fővezérnek tulajdonított tetteknek köszönhetően elsősorban Hunyadi János, Kossuth Lajos, mint volt kormányzók, Rákóczi Ferenc, mint az egyik szabadságharc vezetője, és az „új honfoglalás” címén Árpád vezér társaságában helyezték el. Az ellenforradalom szellemiségében jelentős szerepet játszott a függetlenség hangsúlyozása, így a „kurucos” hagyomány nem véletlenül épült be a vezérképbe.

A bejegyzés trackback címe:

https://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr782437283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.