Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

Államférfi volt-e Horthy Miklós? - 2

2010.06.21. 15:33 T. D.

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam, hogy mi volt a két világháború Horthy-kultusz központi üzenete. Miután minden kultusz rendelkezik valamiféle valóságalappal, így ebben a bejegyzésben azt szeretném megvilágítani, hogy a Horthy-kultusz milyen valóságos elemekre épült. Természetesen itt erről sem lehet részletes áttekintést adni, így a meghatározóbb vonatkozásokra koncentrálok. Vegyük hát sorra, hogy mi volt a Horthyról kialakított, rendkívül leegyszerűsített és túlzó képben a valóság?

  1. Horthy Miklós kiváló és a körülményekhez képest (lásd az Adria földrajzi viszonyait, illetve a szembenálló haditengerészeti erők közötti erőviszonyokat) sikeres tengerész volt, bár – természetesen – az elért eredményeit már az első világháború alatt alaposan felnagyították, eltúlozták, nem is beszélve az 1919-et követő időkről. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a kultikus szövegekben oly gyakran használt metafora a viharos tengeren hánykolódó hajó erőskezű kormányosa volt.
  2. A kormányzói család példás családi életet élt. A kormányzói háztartás nem volt kirívó. Horthy méltósággal látta el a hivatalát. Nem törekedett arra, hogy jelentősebb vagyont halmozzon fel, s külföldi bankszámlát sem nyitott [1]. Mindezt tehát joggal hangsúlyozta a korabeli sajtó, még ha időnként túlzásokba is estek.
  3. Fontos kérdés, hogy Horthynak milyen szerepe volt a ’20-as években végrehajtott konszolidációban, azaz mennyiben tekinthető „országépítő”-nek a kormányzó. Horthy kétségtelen érdeme, hogy kinevezte a koncepciózus Bethlen Istvánt miniszterelnöknek, aki ezt követően – Horthy támogatásával – végre is hajtotta a konszolidációs politikáját [2]. Mindez azt jelenti, hogy Horthy elfogadta a bethleni konzervatív politikát, míg korábban, például még 1922 őszén is, szimpatizált a fajvédők elgondolásaival. Horthy Bethlennek szavazott bizalmat, aminek kitűnő bizonyítéka volt, hogy 1923-ban a miniszterelnök a kormányzó támogatásával képes volt elszigetelni a radikális jobboldalt. Ráadásul Horthy szerepfelfogása is megváltozott, azaz 1921 után egyre kevésbé vett részt a kormányzati politika alakításában, s a Bethlennek megadott bizalom lehetővé tette a számára, hogy érdemben nem kellett részt vennie a napi politikában (míg korábban ez jellemző volt rá!). Az a tény, hogy a napi politikától távol maradt, erősítette a pártok felett álló kormányzó képét. Mindebből kitűnik, hogy a konszolidációs politika Bethlen István és nem Horthy Miklós politikája volt: az irányt nem a kormányzó szabta meg (Bethlen kinevezését és a kormányzói bizalmat leszámítva), viszont maximálisan támogatta a miniszterelnöke által megszabott utat. Képletesen kifejezve: az ország kormányát ugyan Horthy fogta, de nem ő, hanem a miniszterelnök határozta meg, hogy a hajó milyen irányba haladjon [3]. (Ezen a ponton egyáltalán nem a kormányzó befolyásolhatóságával kapcsolatos korabeli vélekedésekre célzok!) A kormányzó minden lehetőséggel rendelkezett Bethlen leváltására, azaz az irány megfordítására, korrigálására, ám Horthy ezzel nem élt. Ugyanez elmondható az egyes szakminiszterekről is: például Klebelsberg szállította az oktatáspolitikai elképzeléseket és nem a kormányzó. Kérdéses, hogy mindez kimeríti-e az államférfi fogalmát? Megítélésem szerint nem, de ez korántsem jelenti azt, hogy a kormányzó semmiféle szerepet sem játszott volna ebben az időszakban. Sőt! Semiképpen sem elhanyagolható, hogy felismerte ki lehet az ország vezetésére alkalmas miniszterelnök, elismerte a képességeit és rátermettségét, végül a világválság magyarországi megjelenéséig minden különösebb ellenvetés nélkül támogatta is. Az ország konszolidálására a kormányzó nélkül tehát nem kerülhetett volna sor. Az viszont már túlzás, hogy a propaganda a konszolidáció vitathatatlan eredményeit úgy kapcsolta össze a kormányzó személyével, hogy mindezeket neki tulajdonította. Ráadásul 1930-ban, a kormányzóválasztás 10. évfordulóján törvényt (1930. évi XI. tc.) is hozott a magyar Országgyűlés, miszerint Horthy „elévülhetetlen érdemeket” szerzett azzal, hogy a nemzetet a „megerősödés” és a „fejlődés” útjára vezette.
  4. Hasonló a helyzet az „országgyarapítás” esetén is. A korabeli értékelések szerint a revíziós sikerek Horthy Miklósnak köszönhetők, miután ő volt az, aki mindezt realitássá, megvalósíthatóvá tette. A magyar külpolitika legfontosabb törekvése kétségtelenül a revízió volt. Így gondolkodott maga Horthy is, ezeket a törekvéseket tehát maximálisan támogatta. A revíziós sikerekre azonban a ’30-as évek közepén „végbement európai nagyhatalmi átrendeződés” eredményeképpen került sor. Ez „Németország és Olaszország pozícióinak rendkívüli megerősödését hozta”, ráadásul mindez „a közép-európai erőviszonyokban is jelentős változásokat eredményezett” [4]. A magyar revíziós törekvések tehát ilyen hatalmi helyzetben valósultak meg. Ezt a helyzetet mondanom sem kell, hogy nem Horthy idézte elő…
  5. Horthy már 1923-ban kifejezte, hogy a törvényes rend fenntartása érdekében mindent meg fog tenni. Ehhez a későbbiekben is tartotta magát. Bár a belpolitikai erőviszonyok; a politikai életben, így a hadseregen és a kormánypárton belül is végbement jobbratolódásnak köszönhetően; a ’30-as évek második felére jelentősen átalakultak. A jobbratolódás folyamata következményeinek hatásait, elég csak a hadseregre gondolni, nem sikerült megfelelően kezelni. A fennálló alkotmányos politikai berendezkedés védelmét Horthy mindvégig a kötelességének érezte, amit alapvetően a szélsőjobboldallal szembeni ellenszenve is táplált (elég csak Darányi Kálmán vagy Imrédy Béla leváltására gondolni). Joggal emelte ki Bethlen István Horthy „országlásának” 20. évfordulóján (1940-ben), hogy: a „kormányzónknak köszönhetjük, hogy az ország a későbbi időben megmaradt az alkotmányosság útján, és nem szédült bele olyan külföldi talajon nagyra nőtt irányzatokba […]. Kormányzójának köszönheti az ország, hogy megmaradtunk történelmi tradícióink útján, és nem kísérleteztünk alkotmányunk diktatórikus módszerek és példák szerint való átalakításával”.
  6. Végül arra szeretnék még utalni, hogy Horthy támogatása, beleegyezése nélkül érdemi döntés nem születhetett Magyarországon. Ez nem jelent mást, mint hogy a korszak kétségtelen eredményeiben valamiféle, elsősorban jóváhagyó szerepe a kormányzónak is volt, ahogyan a róla elnevezett korszak árnyoldalai,  az ország sorsát befolyásoló döntések is teljes joggal köthetők a nevéhez [5]. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni, ha a Horthy-kultusz egyoldalú állításait vizsgáljuk!

Látható, hogy a Horthy-kultusz rendelkezett valóságos elemekkel, de mindezeket a korabeli propaganda alaposan felnagyította.

Hivatkozások:
[1] Thomas Sakmyster: Admirális fehér lovon. Horthy Miklós, 1918-1944. Helikon Kiadó, Budapest, 2001. 138-139.
[2] A konszolidációhoz lásd Romsics Ignác: Bethlen István. Politikai életrajz. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
[3] Horthy nem rendelkezett kidolgozott elképzelésekkel korának meghatározó problémáiról, vagy éppen a nemzetközi erőviszonyokról, stb. Ezen nincs is okunk csodálkozni, miután tengerészként nem volt feladata ennek a tudásanyagnak az elsajátítása. Sipos Péter: Horthy Miklós személyisége és gondolkodásmódja. In: Rubicon, 2007/10. sz. 57-59.; Thomas Sakmyster: i. m. 66., 141-151.
[4] Zeidler Miklós: A revíziós gondolat. Kalligram, Pozsony, 2009. 268. illetve lásd még a vonatkozó fejezeteket. A két világháború közötti magyar külpolitikához lásd még Pritz Pál: Magyarország helye a 20. századi Európában – a magyar külpolitika esélyei c. tanulmányát.
[5] Horthy tevékenységének értékeléséhez lásd Ablonczy Balázs és Sipos Péter cikkeit.

A bejegyzés trackback címe:

https://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr582098187

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.