Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

Államférfi volt-e Horthy Miklós? - 1

2010.05.22. 13:48 T. D.

A Nagy Magyarország történelmi magazin 2010. évi 1. (februári) száma Horthy Miklós kormányzóvá választásának 90. évfordulója alkalmából jelent meg. A címoldalán egy kormányzói portré látható és (többek között) az alábbi pár szó olvasható: „Horthy Miklós. Az utolsó államférfi”. A szerkesztőség által jegyzett előszóból megtudjuk, hogy:

„Horthy Miklós tisztességgel, lelkiismeretesen, jó stratégiai érzékkel próbálta biztonságosabb vizekre kormányozni Magyarország hajóját. […] A Horthy nevéhez kötődő korszak gazdasági stabilizációja, kultúrpolitikája, magyarságpolitikája méltán példaértékű. […] Bízunk abban, hogy újabb támpontokat találnak az olvasók annak alátámasztására, hogy Horthy Miklós miért volt a magyar történelemben az utolsó államférfi” [1].

Meglátásuk szerint 1945 után átírták „a két világháború közötti időszak történelmét” [2]. Úgy vélem, hogy ez az idézet világítja meg leginkább Horthy tisztelőinek a gondolkodásmódját. Azért tekint(het)ik Horthyt az „utolsó magyar államférfi”-nak, mert az 1945 utáni időszakot elhallgatással, elferdítéssel vádolva az 1944 előtti diskurzusban lát(hat)ják a kormányzó tevékenységének „hiteles” értékelését [3]. Máskülönben miért is hangsúlyoznák, hogy a magyar történelem e szakaszát 1945 után átírták. A Nagy Magyarország egyik cikke kapcsán korábban ezt írtam:

„Attól, hogy a marxista történetírást hazugsággal, elferdítéssel és elhallgatással vádolja a Nagy Magyarország (hozzáteszem: joggal!), véleményem szerint nem lesz automatikusan igaza az 1944 előtti diskurzusnak… Meg kell azt is vizsgálni, hogy a két világháború között hogyan értékelték Horthy Miklós személyét, továbbá azt, hogy ennek mennyi valóságalapja volt.”

Ebben a bejegyzésben azt tekintem át, hogy a két világháború között milyen kép élt/élhetett Horthyról a magyar társadalomban. Igyekszem röviden bemutatni a Horthy-kultusz legfontosabb funkcióját, tartalmi elemeit.

A Horthy-kultusz megjelenésének megértéséhez az ország első világháborút követő állapotára szükséges utalni: az elveszített világháború, az összeomlás, megszállás, Trianon, szociális és gazdasági problémák... Magyarország tehát egy rendkívül komoly és összetett válsághelyzetbe került. Válságos időszakokban, mint ez a vezérkultuszokkal foglalkozó elméleti irodalomból megtudható, könnyen felerősödik a racionális, mitikus gondolkodásmód, háttérbe szorítva az ésszerű magyarázatokat [4]. A különféle válságjelenségek okairól leegyszerűsített magyarázatok születnek, de ugyanilyen leegyszerűsítések jellemzik a válságból való kilábalás módjait, eszközeit is [5]. Ilyenkor mindig sor kerül egy vágyott állapot felmutatására, amely alapvetően egy korábban létezett, az aktuális válságos körülményeknél sokkal inkább elfogadható helyzetet takar. Ennek a visszaállítása lesz a közösség egyik legfontosabb célja [6]. E cél elérése kapcsán jelenik meg a vezérkultusz. A vezér iránti igény ugyanis akkor fogalmazódik meg, amikor a közösség tagjai e „kollektív vágy” elérésére más lehetőséget már nem látnak, így ez a „vágy” perszonifikálódik, és a vezér személyében „ölt testet”. A vezért tekintik egyedül alkalmasnak arra, hogy ezt a vágyott állapotot elérje, a fennálló válságjelenségeket kezelje [7]. Miután egy ember önmagában sohasem képes ilyen elvárásoknak megfelelni, így a kultusz építői a vezérről egy olyan imaginárius képet alakítanak ki, amely a képességeit, tulajdonságait és a tetteit alaposan felnagyítva teszi őt – és egyedül csak őt (!) – alkalmassá e vágyott állapot elérésére. E túlzott, leegyszerűsített vezérképre rendkívül nagy szükség van ahhoz, hogy hihető lehessen a  vezér személyével összekötött vágyak megvalósítása [8]. Emiatt beszélhetünk irracionális gondolkodásmódról.

Egy ehhez hasonló folyamat kezdődött el 1919-ben Magyarországon. Részletekbe menően itt nincs lehetőség minden ezzel kapcsolatos kérdést bemutatni, de Horthy Miklós volt az a személy, akit a korabeli propaganda „a magyar nemzet egyedüli reménységeként” állított be. Az ő személyéhez kapcsolták az elveszített nemzeti nagyság helyreállításának, az elszenvedett nemzeti sérelmek orvoslásának az ígéretét. Az ő személye volt az egyedüli garancia „a nemzet feltámadására”. Ahhoz, hogy az ő személyében megtestesített vágyak hihetőek legyenek, a róla kialakított kép alaposan elszakadt a realitásoktól. Mindezt a Horthy személyéhez társított epitethon ornansok segítségével igyekezett valóságosként bemutatni a korabeli propaganda.

  1. Fővezérként a „nemzetmentő” jelzőt „érdemelte ki”, ami szerint ő volt képes kiemelni a magyarságot abból az elesettségből, amelybe az első világháborút követően belekerült. Eszerint a bolsevizmusnak, továbbá a román megszállásnak is Horthy vetett véget, ő volt az, aki az országban rendet téve lehetővé tette a későbbi „országépítést”.
  2. Az 1920-as években meg is kapta az „országépítő” jelzőt, miszerint a kormányzónak, az ő „államférfiúi bölcsességének” és „előrelátásának” volt köszönhető az ország konszolidációja, bel- és külpolitikai tekintetben egyaránt - állította a propaganda. Ehhez kapcsolódóan neki tulajdonították az ország nemzetközi tekintélyének helyreállítását is, amelyet Horthy 1936 utáni külföldi útjai során hangsúlyoztak előszeretettel. Ezt az üzenetet leggyakrabban azzal a képpel fejezték ki, hogy a kormányzó a viharos tengeren, határozottan, magabiztosan, céltudatosan kormányozza az ország hajóját a biztonságos kikötő irányába.
  3. 1938 után Horthy Miklósból az „országgyarapító” kormányzó lett, azaz ő diplomáciai képességeinek tulajdonították a revíziós sikereket – olvashatjuk az akkori sajtóban, vagy a különféle propagandakiadványokban, de ezt sugallták természetesen a filmhíradók is, vagy a Horthy személyéhez kötődő évfordulók alkalmával megjelent képes összeállítások is. Az alábbi képek a kormányzó 75. születésnapján jelentek meg.

 

 a „nemzetmentő” fővezér (forrás: MAGYARázat.info)

 

 

 

 

az „országépítő”kormányzó (forrás: MAGYARázat.info)

 

 

 

 

az „országgyarapító” kormányzó (forrás: MAGYARázat.info)

 

 

A korszak kétségtelen eredményeit tehát leegyszerűsítve értékelték, magyarázták, kizárólag a kormányzó képességeinek, döntéseinek és tetteinek tulajdonítva mindezeket. Általános jelenség a vezérkultuszok esetében, hogy legitimációs célokból a fennálló politikai berendezkedés sikerei, győzelmei, eredményei a vezérrel forrnak egybe. Ezt a jelenséget mutatja be az alábbi filmhíradó, amelyet 1940. februárjában sugároztak a mozikban. Az általam leírtakat a narrátor utolsó mondata világítja meg leginkább:

"Az egész nemzet hálával és bizalommal követi

a legelső embert a feltámadás útján"


Ha végigtekintünk e 3 epitethon ornanson, akkor látható, hogy ezek azt az utat fejezték ki, amelyen a magyar nemzet, természetesen kizárólag Horthy Miklóst, a „nemzet atyjá”-t követve egyre közelebb került a korszak elején megfogalmazott vágyakhoz, a „magyar feltámadáshoz”, a „szebb jövő”-höz. A Horthy-kultusz (egyik) legfontosabb funkciója ennek fényében az volt, hogy reményt adjon, irányt mutasson a magyar emberek számára, felvázolja az utat, amelyen elérhető mindaz, amit korábban a magyar nemzet elveszített, függetlenül attól, hogy a realitások és a felvázolt út között jelentős szakadék létezett.

Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a Horthy Miklós által betöltött „szimbólum-szerep”, ugyan „eltérő intenzitással és hangsúlyokkal”, de mindvégig jelen volt a két világháború közötti Magyarországon [9]. A fentiekben leírtak alapján Horthyt elsősorban szimbólumnak, egy korszak, a „keresztény” és „nemzeti” Magyarország megtestesítőjének tekinthetjük.

A következő bejegyzésben azt igyekszem megvilágítani, hogy Horthy Miklós kultuszának mi volt a valóságalapja. Természetesen, egy bejegyzés keretei között  mindenre kiterjedően ez nem vizsgálható, de igyekszem olyan vonatkozásokat kiemelni, amelyek jól megvilágítják ezt a kérdéskört.

Update (2010. június 16.): a Horthy-kultuszhoz lásd a HírTV Ősök tere c. műsorának 2010. június 14. adását itt.


Hivatkozások:
[1] A kormányzó. In: Nagy Magyarország, 2010/1. sz. (II.) 3.
[2] Uo.; Vö. Kovács Tamás: Horthy és a zsidók. In: Uo. 76-77.; Szabó Gábor: Horthy mint a legnagyobb gonosz. Uo. 82-85.
[3] Ezt mutatja Koltay Gábor: Horthy. A Kormányzó. Szabad Tér, 7-8., 21., 177., 183-184., 188-189.
[4] Zentai Violetta: Politikai antropológia: a politika antropológiája. In: Uő (szerk.): Politikai antropológia. Osiris – Láthatatlan Kollégium, Budapest, 1997. 22-23.
[5] Lásd például az irredenta kultusz esetét: Zeidler Miklós: Az irredenta kultusz a két világháború között. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2002.
[6] Romsics Gergely: Mítosz, kultusz, társadalom. In: Mozgó Világ, 2004/7. 57-60.; Romsics Gergely: A jelentés zsarnoksága. Pro Minoritate, 2004/tavasz. 4-6., 8.
[7] Ernst Cassirer: A modern politikai mítoszok technikája. In: Politikai antropológia. I. m. 38-40.
[8] Turbucz Dávid: A Horthy-kultusz kezdetei. In: Múltunk, 2009/4. 156-157.
[9] Dömötörfi Tibor: A Horthy-kultusz elemei. In: História, 1990/5-6. sz. 23., 26.

A bejegyzés trackback címe:

https://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr252010607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.