Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

Horthy Miklós fővezér és a közvélemény 1.

2010.05.05. 16:29 T. D.

A Nagy Magyarország történelmi magazin 2010. évi 1. (februári) száma Horthy Miklós kormányzóvá választásának 90. évfordulója alkalmából jelent meg. Az ebben megjelent 17 írás közül, amelyek a kormányzót és a nevével fémjelzett korszakot igyekeznek bemutatni, eggyel, Balogh Gábor történész, aki a barikád.hu munkatársa is egyben, „Fővezérből kormányzó” című – az interneten is olvasható – cikkével kívánok foglalkozni.

A szerző Horthy életpályájának egyik rövid (szűk egy év), de meghatározó szakaszával foglalkozik. Horthy Miklós életének fordulópontjáról van szó. 1918 őszén a magyar állam összeomlott. Véget ért Horthy tengerész pályafutása. 50 éves volt. Hazatért Kenderesre, majd 1919 júniusában Bethlen István tanácsára a Károlyi Gyula vezette szegedi ellenkormány hadügyminisztere lett [1]. Nem telt el egy év és az ország kormányzójává választották, így olyan kihívásokkal, feladatokkal szembesült, amelyekre értelemszerűen sohasem készülhetett [2]. Szárnysegédi szolgálata alatt ugyan volt módja megismerni a Monarchia működését és Tisza Istvánnal, Bethlen Istvánnal is kapcsolatban állt, de addigi élete mégsem a politika körül forgott [3]. Pártkapcsolatai nem voltak. 1918 előtt ritkán tartózkodott Magyarországon, és ekkor is csak Kenderesen. A politikai, közjogi, gazdasági és egyéb ismeretei, a hazai viszonyokat tekintve is, egyáltalán nem voltak kidolgozottak, alaposak, de korábbi élete fényében nehezen is lehettek volna azok [4]. Mindezek alapján úgy vélem joggal tehető fel az a kérdés, hogy a közvélemény szemében milyen kép élhetett a fővezér Horthy Miklósról, akit korábban, leszámítva az első világháború alatti sikereiről beszámoló cikkeket, nem igazán volt alkalmuk megismerni?

A szerző hangsúlyosan foglalkozik ezzel a kérdéssel, azaz, hogy miképpen tekintett a közvélemény a fővezérre. Abban igaza van, hogy 1919 őszén a magyar társadalom alapvetően rendet, stabilitást akart [5], ami az elveszített világháború, az összeomlás, az 1918/1919-es események és a létbizonytalanság fényében teljesen érthető, megmagyarázható vágya volt a magyar társadalomnak [6]. Ennél azonban sokkal problematikusabb feladat a Horthyval kapcsolatos várakozások, vélemények rekonstruálása. Balogh Gábor ötször tesz erre vonatkozó, meglehetősen határozott megállapítást:

„Ám személye ekkor [mármint a budapesti bevonulás alkalmakor – T. D.] az ország közvéleménye többségének szemében már jóval többet jelentett, mint pusztán egy magas rangú katonatisztet” [7]


„Az igazság minden bizonnyal sokkal inkább az, hogy a több mint egy éve káoszban fuldokló, kudarcot kudarcra halmozó országban sokan a higgadtságát, erélyét és szervezőkészségét már a háborúban is több alkalommal bizonyító altengernagyban látták a kibontakozás és újjáépítés egyetlen lehetséges levezénylőjét” [8]


„A bevonuló Horthyt hatalmas ünneplő tömeg fogadta, világossá téve, hogy a közvélemény nagy része tőle várja az ország sorsának jobbra fordítását” [9]


„1919 végére a közvélemény nagy része mindenféle hivatalos titulus nélkül is egyfajta pártpolitikai vitákon felül álló, konszenzusteremtő, stabilitásgarantáló szerepkört tulajdonított neki – pontosan olyan attribútumokat, amilyenekkel egy államfő rendelkezik” [10]


„A bolsevizmussal és a «destrukcióval» vaskézzel leszámoló, ám a pártharcok szaggatta konzervatív elit közötti is hatalmi szóval rendet tevő, erős, de megfontolt vezető képe lényegében találkozott a széles közvélemény igényeivel” [11]

A két világháború közötti Magyarországon közvélemény-kutatások nem készültek. Legjobb tudásom szerint nem rendelkezünk olyan forrástípussal, amely segítségével meg tudnánk állapítani, hogy Horthy Miklós megítélése 1930-ban, 1940-ben pontosan milyen is volt, még kevésbé 1919 őszén! Ez a kérdés amúgy engem is rettentő módon foglalkoztat, de objektív akadályoknak köszönhetően, erre rendkívül nehéz választ adni, már ha egyáltalán lehet. Közvetett bizonyítékok alapján persze lehet következtetéseket levonni, példának okáért kétségtelen, hogy Horthy 1938 után, a revíziós sikereknek köszönhetően volt a legnépszerűbb. Ilyen típusú érvelést 1919 őszére is alkalmazhatunk, de ebben az esetben azzal a ténnyel kell szembenéznünk, hogy Horthy hónapokkal korábban vált csak a magyar közélet szereplőjévé (!), s idővel, a politikai és hatalmi viszonyok megváltozása eredményeképpen lett ennek egyre inkább meghatározó alakja. Ismertsége – a fővezér vidéki útjainak, a sajtóban megjelent egyre nagyobb számú cikkeknek és a különféle propagandaanyagoknak köszönhetően – nyilvánvalóan folyamatosan növekedett, ahogyan a népszerűsége is, bár nem gondolom, hogy e két tendencia közé egyenlőségjelet tehetnénk. Az ismertség és a népszerűség nem azonos fogalmak: a Népszava olvasói ugyanúgy ismerték a nevét, mint a Horthyék lapjának számító Szózaté, de e lapok hasábjain egymással szöges ellentétben álló Horthy-képekkel szembesültek az olvasók. Továbbá azok számára, akik a Nemzeti Hadsereg jelenlétét is megszenvedték (lásd fehérterror), azaz nem valódi felszabadulásként élték meg a románok kivonulását, szintén nem lehetett népszerű figura a fővezér. De egyértelmű, pontos megállapítást ezzel kapcsolatban sem tudunk tenni...

Balogh Gábor azonban e felvetett problémákkal, kérdésekkel egyáltalán nem foglalkozik, viszont e tárgyban markáns álláspontot fogalmaz meg. Állításainak alapjait nem ismerjük, nem használ lábjegyzeteket, nem tudjuk meg, hogy milyen szakirodalom, források alapján jutott e következtetésekre. Állításai tehát nem ellenőrizhetőek. A szerző idézett véleménye sokkal inkább azt a Horthy-képet tükrözi, amit 1919 őszén a propaganda sugallt Horthy személyével kapcsolatban. A Horthy-kultusz kezdeteinek főbb állításai köszönnek tehát vissza ebben az írásban: Horthy Miklós eszerint a rendteremtő, erőskezű, az országot az elesettség állapotából kiragadó, irányt mutató vezér – mint Manno Miltiades plakátja is jelzi (amely a cikk hátteréül szolgál a nyomtatott kiadásban) –, az ország kormányosa [12]. Akkoriban a magyar sajtó egyre inkább az ilyen típusú kijelentésekkel volt tele. Még a liberális lapok is. Azonban merészség lenne azt feltételezni, hogy a liberális újságírók is teljes szívükből azonosultak volna e megállapításokkal. Egyszerűen csak alkalmazkodtak a megváltozott politikai viszonyokhoz. Természetesen a sajtón keresztül sugallt képpel sokan azonosulhattak, sokan tekinthettek úgy Horthyra, ahogyan ezt Balogh állítja. Elsősorban is azok, akik számára tényleges felszabadulás volt a Nemzeti Hadsereg megjelenése, illetve azok, akik különféle okokból szembekerültek a Tanácsköztársasággal [13]. Ennél pontosabb, szakmailag megalapozott megállapítás ezzel kapcsolatban nem tehető, amire az általam használt feltételes mód is rávilágít.

Említettem, hogy a fővezérről kialakított kép a sajtón és további kultuszépítési eszközökön keresztül terjedt az országban. E problémakör kapcsán a médiahatás elméleteiről  még nem volt szó. Ezen elméletek eleinte az automatikus hatás elvét vallották, azaz azt, hogy ami a médiában megjelenik, az automatikusan be is kerül a médiafogyasztók gondolatai közé. Azóta ezt a nézetet megcáfolták a médiakutatással foglalkozó szakemberek, mondván, hogy sokkal bonyolultabb a média üzeneteinek befogadása, mint ahogyan ezt a korai elmélet gondolta. Az egyének ugyanis általában a személyes tapasztalataik, véleményük és környezetük alapján szelektálnak a média által közvetített üzenetekből [14]. Nyilvánvalóan, ha e korai elmélet alapján közelítünk a kérdéshez, akkor Balogh Gábornak igazat adhatunk, de meglátásom szerint ez a kérdés túlzott leegyszerűsítése lenne. Másfelől azt sem tudjuk pontosan, hogy 1919/1920 fordulóján mekkora volt a médiafogyasztók aránya, azaz a sajtón keresztül a magyar társadalom mekkora részét lehetett elérni. Egy becslés szerint ez 1930-ban 25-30% körül lehetett, tíz évvel korábban nyilván ennél alacsonyabb [15].

Ezen okfejtés végén annyit szeretnék csak hangsúlyozni, hogy minden kétséget kizáróan nem ismerhetjük meg az akkori közvéleményben élő Horthy-képet, így azt sem, hogy milyen várakozásokkal tekintettek a személye felé. Ennek objektív akadályai vannak… amelyek Balogh Gábor számára minden bizonnyal nem jelentettek leküzdhetetlen problémát.

Ezzel az írással kapcsolatos további észrevételeim néhány nap múlva, a következő bejegyzésben lesznek olvashatóak.


Hivatkozások:


[1] Romsics Ignác: Bethlen István. Politikai életrajz. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 127.
[2] Sipos Péter: Horthy Miklós személyisége és gondolkodásmódja. In: Rubicon, 2007/10. sz. (XVIII.) 57.
[3] Thomas Sakmyster: Admirális fehér lovon. Horthy Miklós, 1918-1944. Helikon Kiadó, Budapest, 2001. 15-16.
[4] Sipos Péter: i. m. 58. Erre mutat rá helyesen Zombori István is: Zombori István: Horthy Miklós és Szeged. Páter Zadravecz, a szegedi Kapisztrán. In: Nagy Magyarország, 2010/1. sz. (II.) 10.
[5] Balogh Gábor: Fővezérből kormányzó. In: Nagy Magyarország, 2010/1. sz. (II.) 14-15.
[6] A közhangulat, a társadalmi elvárások gyökeres megváltozását támasztja alá Szerb Antal megfigyelése is. Idézi Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 135-136.
[7] Balogh Gábor: i. m. 14.
[8] Uo. 14-15.
[9] Uo. 16.
[10] Uo. 16.
[11] Uo. 18.
[12] Lásd ehhez Turbucz Dávid: A Horthy-kultusz kezdetei. In: Múltunk, 2009/4. sz.
[13] Romsics Ignác: Horthy-képeink. In: Mozgó Világ, 2007/10. sz. (XXXIII.) 6.
[14] A médiahatás elméleteihez lásd Denis McQuail: A tömegkommunikáció elmélete. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. vonatkozó fejezeteit.
[15] Sipos Balázs: Média, medialitás és a külpolitikai gondolkodás alakulása. In: Magyar külpolitikai gondolkodás a 20. században. Szerk.: Pritz Pál. Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 2006. 134–136., 147.

A bejegyzés trackback címe:

https://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr801976780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BISMARCK 2010.05.06. 13:32:26

Feltételezem, ezentúl, hasonló stílusban látunk majd itt pl. a Rubiconban megjelenő Romsics, Zeidler tanulmányok recenzióit is, mert ugye az ő cikkeik sem tartalmaznak "sok" lábjegyzetet, de általában tele vannak megkérdőjelezhetetlen, sommás állításokkal.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2010.05.06. 13:55:44

@BISMARCK: Ha olyasmit fognak írni, ami nincs megfelelően alátámasztva, akkor igen, de a tanulmányaik, könyveik alapján visszakereshető az, amit a Rubiconban állítanak. Itt nem a lábjegyzetek hiánya a legnagyobb probléma, hanem az, hogy olyan megállapításokat tesz Balogh Gábor, amelyek források hiányában nem igazolhatóak. Hozzáteszem: a jelenlegi tudásom szerint. Én 3 éve nem találtam a levéltárakban ilyen típusú forrásokat, lehet, hogy van, de ezt a szerző nem közölte... mert nincsenek lábjegyzetek, így nem tudom a jelenlegi tudásomat felülvizsgálni, pedig megtenném, ha adna kiindulási pontot...

Kiß B. 2010.05.06. 19:59:58

@T. D.: Bocsáss meg, hogy ezt mondom, de ez a szememben egy kicsit szőrözés! Oké, hogy első a történészi precízség, de álljunk meg egy pillanatra. Ott a posztod, amiből kiderül, hogy öreg is, fiatal is finoman szólva sötét, mint az éjszaka, Horthyt sem időben, sem a politikában nem bírja elhelyezni. Ezzel szemben vagyunk pár ezren (talán annyian sem) az országban, akik ügyelnek a történelmi tájékozottságra, ne adj Isten kutatunk is! De ott van közötte a szakadék, és nekem ez tetszett nagyon a Nagy Magyarország magazinban, hogy világosan, és szerintem tárgyilagosan igyekezett bemutatni Horthyt. Azt, hogy alapjában véve a szerzőnek pozitív képe van róla nem érzem aggályosnak. Kontextusba lehet helyezni az elmúlt 60 év szakirodalmával, én is így csinálom. Ere pedig nem válasz, hogy a fordulat előtt csak pozitív munkák jelentek meg róla, mert egy mai érdeklődő (hangsúlyozom, nem kutató) ha bemegy egy közművelődési könyvtárba, abból semmit sem talál meg, viszont a Horthyt gyalázó munkákból szinte mindent. Én úgy tekintek erre a kiadványra mint egy jó gondolatébresztőre a téma iránt, ennek megfelelő a kialakítása is: ízléses, gazdagon és szépen illusztrált, igényes papírra nyomott, közérthetően megfogalmazott lap. Bismarcknak maximálisan igaza van, a Rubicont elfogadjuk (én egyébként elfogadom azt is) a Nagy Magyarországgal is nyugodt szívvel megtehetjük!

Egy mondatodra azonban tételesen is reagálnék, miszerint "Továbbá azok számára, akik a Nemzeti Hadsereg jelenlétét is megszenvedték (lásd fehérterror), azaz nem valódi felszabadulásként élték meg a románok kivonulását, szintén nem lehetett népszerű figura a fővezér." Pont az általad javasolt Prónay-féle napló említi, hogy a románok is kaptak "fejpénzt" a kommunisták kivégzése után, csak ők ezt "diszkréten" csinálták az Antant hallgatólagos beleegyezésével, míg a különítmények példát akartak statuálni, több esetben is írják, hogy ha valahol keményen léptek fel, a környező településeken magától megszilárdult a rend. Szóval én itt nem húznék párhuzamot. Biztos ha valaki megszilárdítaná a közbiztonságot annak sem örülne mindenki, de a többség igen. És elég jól dokumentált tény, hogy úgy a tanácsköztársaság mind a kommün alatt elképesztő közállapotok voltak, ami részben előidézője is volt a keménykezű katona hírében álló Horthy hatalomra jutásának.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2010.05.06. 21:11:25

@-kraci-: Én teljes mértékben értelek, de azért "szőröztem", s fogok is még minden bizonnyal, mert az nem tárgyilagos bemutatása Horthynak, ha olyan állítások kerülnek be egy írásba, amit nem támaszt alá forrás. Szerintem ez mindennek az alapja kell legyen... Nem azt szeretném, hogy ilyen szinten aprólékos írás jelenjen meg mindenhol, hanem azt, hogy ha már megjelenik valami, akkor forrásokkal megalapozott állításokat tartalmazzon, amelyek még lehetnek vitathatók (!), lehet róluk vitatkozni, kell is, Te írtad, hogy jó lenne pro és kontra a TV-ben, de legalább van róla forrás... Ezekről nincs. Ezért írtam a posztot.

A Nagy Magyarország azok számára lehet gondolatébresztő, akik kritikával közelítenek hozzá, azoknak, akik különösebb történelmi ismeretek nélkül elolvassák, s elfogadják, nem az, hanem szerintük ez "a magyar történelem", amit elhazudtak 1945 után...

Ezzel nem vitatkozom, mert világos amit írsz, de azok, akiken ártatlanul statuáltak példát, azok, a környezetük erről mást gondoltak. Nyilván ők a kisebbség... konkrét számokat itt sem tudunk... amúgy azt is írtam, hogy a társadalom alapvetően rendet akart, ami összhangban van az általad írtakkal...

Kiß B. 2010.05.06. 21:49:47

@T. D.: Az első részhez sokat nem fűznék, azt hiszem a korábbi posztjaidnál alaposan kitárgyaltuk a nézőpontjainkat, amivel semmi gond nincs. Hiszem, hogy az értelmes, konszenzuskereső vita visz előre, és ezért sem szeretek oldalakban gondolkodni, noha nyilván nekem is megvan a kialakult véleményem, amit nem is rejtek véka alá. A precizitásra való igény is megsüvegelendő. Viszont úgy érzem, hogy pont Horthy esetében akkora információs vákuum van, hogy nem kell pálcát törni a NMM féle kezdeményezések felett, sőt üdvözlendőek is azok. Szerintem kisebb baj az, ha valaki készpénznek vesz valamit, majd utánaolvas a témának, ami esetleg később változtathat a véleményén (persze ez nem szükségszerű), mint az, aki mindenféle információ és érdeklődés hiányában formál véleményt. Mert véleménye mindenkinek van. Jó példa erre a választás, te szavazhatsz egy pártra több évtizedes naprakész ismeretanyaggal a birtokodban, valaki meg szavazhat rá vagy ellene, mert tetszik neki a logója. Az pontosan ugyanannyit ér a végelszámolásnál. Nagyon tetszett a blogod facebbok oldalán, amit egy hölgy írt a történészi felelősségről, hogy ha Te tudsz valamit, azt kötelességed megosztani a "tudatlanokkal", amihez nagyon találóan választotta a tálentumos példabeszédet. Te ezt a dolgot megteszed ezen a blogon, ahogy megteszi a Nagy Magyarország Magazin is. Magam részéről ezért örülök ennek is, annak is! A kettőnek azonban teljesen más a funkciója, és ez nem is baj.

Kiß B. 2010.05.06. 22:06:21

@T. D.: A harmadik részhez még egy apró adalék. Talán kevésbé egzakt forrás a szájhagyomány, mint az írásos források, viszont azokban az esetekben mégsem az, ha az ember bízik azokban, akiktől hallotta azokat. Számomra nagyszüleim és néhány kortársuk visszaemlékezési (már csak elsődleges mivoltukból fogva is) megbízhatóbb, mint X-Y korabeli újság. Én úgy éreztem, és nyilván ezért nem is éreztem hiányosnak az NMM forrásait, hogy az ilyen esetekben ezekre a forrásokra is hivatkozik a szerző. Ilyen szempontból a történelmi távlat másodlagos, hiszen ha ma X politikus mond azt, az valakinek Y lesz, valakinek Z most is. Tehát mondjuk egy olyan kérdésben, hogy népszerű volt e Horthy, szerintem bátran lehet hagyatkozni a szájhagyományra. Nekem ez pedig nem kérdés. Ahogy én ki nem állhatom a mai "celebeket" elvitathatatlan az, hogy népszerűek a társadalom széles rétegeiben. Ahhoz pedig, hogy ezt megállapítsam, nem feltétlenül kell ismernem a "munkásságukat" sem. Tehát ha valamelyik ősöm előadja, hogy melyik front szakaszán melyik magaslatot támadták milyen erejű védőkkel szemben, és milyen veszteségek árán, akkor azért nem árt, ha megnézek egy csapatnaplót is, és idézem azt, ha továbbadom az ismereteimet. Azt azonban,hogy Horthy népszerű volt a kormányzósága szinte egész ideje alatt a társadalom jelentős része szemében azt egyszerűen elhiszem a nagyszüleimnek.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2010.05.06. 23:37:56

@-kraci-: "az értelmes, konszenzuskereső vita visz előre". Ezzel teljes mértékben egyet értek. Amit írok azt nem személyes, vagy politikai okokból írom, hanem azért, mert szakmailag szeretném ezt a kérdést minél alaposabban körüljárni, érvekkel alátámasztani, visszafogottan, stb. Aki ezt a törekvést elfogadja, a megfelelő helyen kezeli, ahogyan Te is, azzal szívesen megvitatok bármit, tiszteletben tartva természetesen az álláspontját. Ennek lehet eredménye, másnak (személyeskedő, politikai vitáknak) nem hinném. Ezért is köszönöm az együttműködést!

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2010.05.06. 23:48:50

@-kraci-: Igazad van, de én nem is azt állítottam, hogy nem volt népszerű (!), sőt hozok is erre példát. Sőt: azt állítom, hogy 1919 után a népszerűsége fokozatosan nőtt. Csak pontosan nem tudjuk, hogy mennyire, stb. A nagyszüleid nem tévednek, mert Horthy népszerű volt, ha nem is minden társadalmi csoport körében, s ha nem is mindig ugyanolyan mértékben. Viszont, nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy 1919 őszén került csak bele a közéletbe, így nem sokan ismerték. Meg kellett ismerni. Ehhez idő kellett. Attól, hogy valamire nem tudunk válaszolni, az nem Horthy "érdemeiből" von le, szerintem aki akarja, tisztelheti enélkül is, hanem tudomásul kell venni, hogy nem tudjuk a pontos választ... Mindenre nem lehet válaszolni, s ezt felesleges is erőltetni, mert szakmaiatlan válaszokhoz jutunk el...

Gazz 2010.05.09. 22:58:59

Horthy kultusz? Röhej, az az ember egy hazaáruló.
Amikor választania kellett a fia és az ország között, ő a fiát választotta, ergó elárulta az országot.
Ott lett volna a lehetőség a kiugrásra, ha ennek az embernek lett volna gerince, de nem volt.
És akkor még a donnál elesettekről nem is tettem említést.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2010.05.10. 13:00:21

@Gazz: Kétségtelen, hogy a korszak utolsó éveiben, pl. 1944-ben Horthy - finoman szólva - egyáltalán nem volt a helyzet magaslatán. Ezért teljes joggal illethető kritikával a személye, de a '44-es história ennél sokkal összetettebb...

A kultusz szó azt jelenti, hogy valakik valakit túlzottan tisztelnek, s a hibáiról nem vesznek tudomást, felmentik, stb... Ellenkező előjellel, de ugyanilyen módon működik az ellenkultusz is... amikor egy ember nyakába varrnak mindenit...

Kiß B. 2010.05.10. 14:34:55

@Gazz: Te vagy az iskolapéldája annak, hogy emberek mindenféle háttérinformáció nélkül alkotnak sommás ítéleteket. Legalább a posztot elolvastad? Esetleg a cikket, amit tárgyal? Vagy csak láttad, hogy Horthy a téma és lehet kommentelni, és úgy érezted, hogy végre meg kell mondanod a frankót!?