Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

Törvényt a Horthy-szobrokról?

2013.12.16. 23:47 T. D.

Az alábbi választ adtam a KIGYE levelére:

Tisztelt Hallama János!

Mint erre Ön is utal, 2013. november 18-án az MSZP országgyűlési határozati javaslatot terjesztett be (H/13078), amelyben arra kérte a kormányt, hogy nyújtson be törvényjavaslatot arról, hogy „közterületen vagy bárki számára nyitva álló nyilvános helyen megtiltja Horthy-szobor elhelyezését”.  Jól látható tehát, hogy a Horthy személye körül kialakult identitáspolitikai, emlékezetpolitikai küzdelem már a jogszabályok szintjét is elérte, de legalábbis jogszabályban kívánja ezt egy politikai párt szabályozni.

Meglátásom szerint a szoborállítás törvényben való tiltása nem jó megoldás. Természetesen nem tudom, hogy milyen hatása lenne egy ilyen jogszabálynak, ha lesz, majd kiderül, mindenesetre nem vagyok abban biztos, hogy ez megnyugtató eredményre fog vezetni. Arra gondolok, hogy az elmúlt évek Horthy Miklós személye körüli vitái egyre inkább az érzelmekről és az indulatokról szólnak, bizonyos fórumokon (blogok, tüntetések, rendezvények, stb.) egyre kevesebb szerepet kap a higgadt, kulturált párbeszéd, vita, a különféle – megalapozott – érvek ütköztetése. A mostanság is tapasztalható közegben egy ilyen jogszabály csak ronthat a helyzeten. Még egyszer jelzem, ez egy feltételezés, de a szoborállítások kapcsán is jeleztem korábban, hogy Horthy tisztelői akkor tesznek a legtöbbet a volt kormányzó emlékének ápolásáért, ha nem állítanak neki szobrot, ha békén hagyják a személyét, mert ezzel csak hergelik azokat, akik egyáltalán nem tartják pozitív történelmi személyiségnek. Hasonló okokból érvelek amellett, hogy egy ilyen törvény csak ronthat – a ma sem kedvező – helyzeten. Lehetséges, hogy nem lehet majd szobrokat állítani Horthynak, vagy közterületet elnevezni róla, de ettől a kultusza még nem fog megszűnni, hanem más színterekre helyeződhet át. Az interneten sokkal több olyan írás, cikk, stb. érhető el, ami ápolja ezt a kultuszt, mint amennyi szobor az országban van. Nem gondolom, hogy ezeket a cikkeket, írásokat, videókat be kellene tiltani, mert ez a vélemény- és szólásszabadság olyan szintű korlátozása lenne, amit elfogadhatatlannak tartok. Egy ponton túl, akár a tudományos kutatás szabadságát is korlátozhatja mindez, főleg, ha rossz törvény születik. Ha a mai magyar közéletben nem az érzelmi, indulati viták lennének a meghatározók Horthy kapcsán, akkor ez a törvény érhetne el pozitív eredményt. De a helyzet ma nem ilyen. Azok, akik szobrokat állítanak Horthy Miklósnak, azok, akik a magyar történelem egyik legnagyobb alakjának tartják, sokszor érvelnek amellett, hogy a volt kormányzó megítélése azért nem pozitív az országban, mert 1945 és 1989 között „hazudtak” róla, sőt, ez a történelemszemlélet még ma is létezik. Ezt képviselik szerintük, például, a szobrok ellen tiltakozók, de még a történészek jelentős része is. Annyi igazság ebben van, hogy előfordulnak olyan állítások, kijelentések, igaz, nem a történészek részéről, amelyek rokoníthatók az 1945 utáni Horthyt démonizálására törekvő diskurzussal, de számos példa említhető arra is, hogy a mai kritikus vélemények teljesen más hátterűek, tehát nincs közük az előző rendszerben uralkodó állásponthoz. Mindez azt jelenti, hogy Horthy tisztelői, azok, akik komolyan gondolják, hogy még mindig a „kommunista” történészek mondják meg az „igazságot”, még mindig a „kommunista” szemlélet uralkodó, azok a törvényről is ezt fogják gondolni, ha be is kell tartaniuk a jogszabályt, attól még a véleményük nem fog megváltozni, és más formában ki is fogják azt fejezni. A lényeg itt alapvetően nem az, hogy miként vélekednek a szoborállítások kezdeményezői, bár ez sem mellékes, mert ugyanabban az országban, társadalomban élünk. A lényeg sokkal inkább az, hogy ezzel akár még távolabb kerülhet attól a magyar társadalom, hogy kialakuljon valamiféle konszenzus Horthy személyét illetően. És ebben a légkörben a történészek „munkakörülményei” sem lesznek jobbak, elképzelhető, hogy egyre kevesebben fognak a szakmai kereteken kívül megnyilvánulni.

A román helyzettel való összevetés kapcsán annyit jegyeznék meg, hogy nem biztos, hogy Magyarországon is megoldást hoz a törvény. Önmagában ez tehát nem elegendő érv a törvényjavaslat mellett. Az, hogy Antonescu volt-e a „román Horthy” szerintem nem lényeges jelen esetben, a magam részéről az ilyen történelmi párhuzamokat félrevezetőnek tartom. De miután nem ez a levelének lényege, így elegendőnek tartom csak ezt jelezni.

A fentiek nem azt jelentik, hogy a mai Horthy-kultuszt a közélet egy pozitív jelenségének tartom, ahogyan azt sem, hogy támogatom a szoborállításokat. Számos alkalommal elmondtam, hogy alapvetően a helyi közösség (önkormányzat, lakosság, stb.) feladatának gondolom, hogy döntsön arról, hogy, például, kiknek a szobrait kívánja naponta látni a lakóhelyén.  Ezzel kapcsolatban meg lehet kérdezni a történészeket, akik véleményét el lehet fogadni, vagy el lehet vetni. Amikor ezzel kapcsolatban állást foglalok, akkor azt szoktam mondani, hogy minden ilyen esetben az összkép alapján kellene döntést hozni. Horthy Miklós 89. évében volt, amikor meghalt, tehát életének egészét kell mérlegre tenni. Ha 1918 őszén teljesen visszavonul, semmiféle politikai szerepet nem vállal, akkor nyugodtan lehetne Horthynak szobrokat állítani, mert a tengerész pályafutása erre őt – szerintem – feljogosítja. Kérdés, hogy ebben az esetben kiket érdekelne a személye a katonákon, tengerészeken kívül? Viszont 1919 és 1944 között olyan döntések, folyamatok köthetők a nevéhez, amelyek okkal sértik sokak érzékenységét. Szó sincs természetesen Horthy Miklós egyszemélyi felelősségéről. Minden egyes esetben (fehérterror, hadba lépés, külpolitikai döntések, zsidótörvények, deportálás, stb.) külön meg kell vizsgálni, hogyan összegezhető Horthy szerepe, azaz, mennyiben felelős egy konkrét döntésért, folyamatért, stb. Minden körülményre, tényezőre tekintettel lehet csak ebben a kérdésben állást foglalni. Ráadásul a folyamatok esetében több eseményről, döntésről beszélhetünk, amelyeket külön-külön kell megvizsgálni. Ilyen értelemben nem tartom szerencsésnek a kérdésfelvetéseit, mert ezekre nem lehet igen/nem típusú válaszokat adni, ugyanis bizonyos értelemben kimutatható a felelőssége (bár ez sokkal inkább morális, mint közjogi), ahogyan másoké is, illetőleg vannak olyan tényezők, amelyek ellen Horthy Miklós nem tudott mit tenni. Tehát meg kell vizsgálni azt is, hogy egyáltalán milyen lehetőségei voltak Horthynak, mi volt reális és mi nem volt az. Mit tehetett meg és mit nem. Ilyen például „a II. magyar hadsereg doni pusztulása”: 1942 januárjában a magyar kormányzatnak nem volt lehetősége nemet mondania Berlin azon kérésére, hogy a magyar állam újabb katonai erővel vegyen részt a Szovjetunió elleni háborúban. Ez tehát nem közjogi kérdés. A kérdés sokkal inkább az, hogy mi vezetett el odáig és ebben milyen szerepe volt Horthynak. Ezért sem lehet kizárólag csak őt elmarasztalni, azért sem, mert nem ő volt a korszak diplomáciájának elsőszámú alakítója. Az Újvidéken történtek esetében is az a probléma, hogy egy folyamatról van szó, annak végeredményéről. Horthy a mészárlásról csak utólag értesült, ráadásul azt követően felelősségvonásra is sor került. A munkaszolgálat intézménye esetén is az mondható el, hogy az erről rendelkező törvényt a kormányzó aláírta, azonban a különböző intézkedéseket a kormány és a honvédség megfelelői szervei hozták, anélkül, hogy ehhez a kormányzó engedélyét be kellett volna szerezniük. Arról nem tudok, miután ezzel nem foglalkoztam, hogy ezzel kapcsolatban milyen egyeztetések voltak a kormányzó és a kormány, vagy a honvédség között. Az viszont ismert, hogy 1942 nyarán a kormányzó leváltotta Bartha Károly honvédelmi minisztert, aki szemet hunyt a munkaszolgálatosok sorsa felett, és Nagybaczoni Nagy Vilmost nevezte ki utódjának, akinek sikerült elérnie, hogy javuljon a munkaszolgálatosok helyzete. Ha összetettségében vizsgáljuk az egyes kérdéseket, akkor nem egy „fehér” és „fekete” összkép lesz az eredmény meglátásom szerint (ehhez lásd a 2011-ben megjelent Horthy-életrajzomat), de még ez az összkép sem alkalmas szerintem arra, hogy Horthy Miklósból a mai Magyarországon példakép legyen.

Az első kérdés a kormányzói és a köztársasági elnöki jogkör összehasonlítására vonatkozott. Az összehasonlítás értékét korlátozza, hogy két eltérő politikai rendszerről van szó: a Horthy-kori politikai berendezkedés nem volt demokratikus, azonban diktatúra sem volt. Egy sajátos autoriter rendszernek tarthatjuk, ami nem számolta fel a parlamentet és az ellenzéket. A kormányzó a kor viszonylatában közepesen erős „köztársasági elnöki” jogkörrel rendelkezett. Nem teljesen értem, hogy a mai szabályozás miért releváns Horthy szerepe vonatkozásában, így ebben nem mélyednék el, azt viszont jelezném, hogy az akkori és a mai államfői jogosítványok közötti lényeges különbség az, hogy Horthy Miklós erősebb jogosítványokkal rendelkezett a mindenkori kormánnyal és a törvényhozással szemben, mint a rendszerváltozás utáni köztársasági elnökök. A kormányzói intézmény semmiképpen sem tekinthető szimbolikus, jogkör nélküli intézménynek, azonban arról sem lehet beszélni, hogy Horthy, például, az általa nem elfogadható törvények életbe lépését gond nélkül meg tudta akadályozni. A kormányzó nem rendelkezett abszolút vétójoggal. Csak felfüggesztő erejű vétójoga volt. Ez azt jelentette, hogy 1920 és 1937 között csak 60 napig mérlegelhette, hogy elfogadja-e az adott törvényt: ha visszaküldte a törvényhozásnak, majd ezután visszakapta azt, akkor alá kellett írnia. Emiatt sok mindent nem tehetett a „numerus clausus” életbe lépése ellen. Azonban ezzel a korlátozott jogkörével sem élt 1920-ban, mert egyet értett a jogszabály tartalmával. Az 1937. évi XIX. tc. értelmében már kétszer 6 hónapig mérlegelhette, hogy aláírja-e a jogszabályt, azután viszont alá kellett írnia. Látható, hogy megerősödött ez a jogosítványa, de a korszak végén elfogadott zsidótörvények életbe lépését sem tudta volna közjogi értelemben megakadályozni. Hozzá lehet azonban tenni, hogy nem is élt a kiterjesztett jogkörével. Szintén lényeges megemlíteni, hogy a kormányzói intézményt létrehozó 1920. évi I. tc. szerint „a végrehajtó hatalmat a kormányzó kizárólag a nemzetgyűlésnek felelős minisztérium által gyakorolja. Minden rendelkezése és intézkedése, ideértve a fegyveres erőre vonatkozó rendelkezéseit is, csak úgy érvényes, ha az illetékes felelős miniszter ellenjegyzésével van ellátva”. Ez is jelzi, hogy a végrehajtó hatalomhoz kötődő egyes konkrét döntései esetében sem lehet kizárólag Horthy felelősségéről beszélni.

Miután a kérdések alapvetően a zsidóság sorsára vonatkoztak, így ezzel kapcsolatban röviden összegezném az ezzel kapcsolatos álláspontomat. Részleteiben erről a kérdésről a Kommentárban megjelent tanulmányomban lehet olvasni. A rendelkezésre álló források, azok elemzése, a legújabb kutatási eredmények alapján az alábbiakra szeretnék utalni:

  1. Horthy Miklós, bár a nyilvánosság előtt, ritkán tett antiszemita kijelentéseket, bizalmas körben elmondott kijelentései alapján megállapítható, hogy antiszemita volt. Miután ennek különböző típusai voltak, lehetnek, így hozzá kell tenni, hogy gondolkodását a „szelektív” antiszemitizmus, a „jó” és a „rossz” zsidók közötti különbségtétel jellemezte, annak alapján, hogy kiket tartott hűnek a nemzethez.
  2. Horthy Miklós nem kívánta megsemmisíteni a magyar zsidóságot, számára a jogkorlátozás – a zsidóság gazdasági, közéleti, stb. befolyásának korlátozása – volt elfogadható. Ezért is írta alá a zsidótörvényeket. 1943 áprilisában ezzel kapcsolatban Hitlernek is megmondta a véleményét, amiből világos, hogy Hitler és Horthy másképpen kívánta a zsidókérdést „megoldani”.
  3. Nem ismert, hogy mit tudott Horthy Miklós 1941 nyarán az ún. „hontalan” zsidók deportálásáról, annak lebonyolítása előtt. Az erre vonatkozó kérdésére így nem tudok válaszolni. Nem ismert, hogy tudott-e arról, hogy az Einsatzgruppék tömegesen végzik ki a zsidókat a keleti fronton. Mert másként vetődik fel a kormányzó felelőssége, ha tudta, hogy tömegesen végzik ki a keleti fronton a zsidókat és így egyezett bele a deportálásba, mint ha erről nem tudott, és így hagyta jóvá ezt. De azt sem tudjuk, hogy egyáltalán bármit jóváhagyott volna. Azt tudjuk, hogy utólag tudomást szerzett a Kamenyec-Podolszkij térségében történtekről. És ennek hatásával is magyarázható, hogy 1942-ben nemet mondott a miniszterelnök (a kormányzó támogatásával) azon német követelésekre, így a magyar zsidók deportálására, amelyek a magyar kormány zsidópolitikájának radikalizálására irányultak. 1941 nyara után a német megszállásáig tehát nem voltak deportálások.
  4. Ezen a megszállás ténye változtatott. Horthy Miklós akkor szakított addigi álláspontjával, úgy vélte, hogy az adott helyzetben a zsidóság deportálása elkerülhetetlen, ez szükséges rossz. Ha nem lett volna megszállás, akkor okkal feltételezhető, hogy deportálásra sem került volna sor. Horthy szerepe tehát nem érthető meg a megszállás ténye nélkül, 1944 tavaszi magatartása nem vezethető le a korábbi magatartásából, nem érthető meg a korábbi véleményéből. Ugyanis nemet kellett volna erre mondania, mint megtette 1942-ben és 1943-ban is, ha a korábbi véleményéhez ragaszkodott volna. A megszállás alatti hozzáállását befolyásolta az is, hogy 1944. március 18-án azt mondta neki Hitler, hogy véget fog érni megszállás, ha Magyarország igazolja, hogy megbízható szövetségese Németországnak. Horthy emiatt nem mondott le, mert lehetőséget látott az ország szuverenitásának visszaszerzésére. Ezt azonban csak úgy lehetett elérni, gondolta Horthy, ha a magyar kormány teljesíti, amit a megszállók elvárnak. Miután a zsidóság fizikai megsemmisítésével nem értett egyet, így ettől a kérdéstől igyekezett annyira távol maradni, amennyire lehetett.
  5. A rendelkezésre álló források alapján igazolható, hogy tudott arról, hogy a nácik kiirtják a zsidókat (ennek részleteit valószínűleg nem ismerte, de a lényegről tudott). Ezt támasztja alá az is, hogy a megszállás után egyedül a zsidóságot érintő döntésektől igyekezett távol maradni. Miért? Ha semmit sem tudott a „végső megoldásról”, akkor szerintem nem lett volna oka „háttérben maradni”.
  6. Horthy Miklós a nemzetközi tiltakozás hatására leállíttatta július elején a deportálásokat. Más az akkori Magyarországon ezt nem is tudta volna megtenni. Ez is jól jelzi, hogy korábban is megpróbálhatta volna. Nem tette. Azért nem, mert addig az ország szuverenitásának visszaszerzésére törekedett.

Miután nem ismerem minden Horthy-korszakkal foglalkozó történész véleményét a fentiekről, így azt nem jelenteném ki, hogy ebben a néhány pontban mindenki egyetért. Azt azonban igen, hogy mindezek a rendelkezésre álló források alapján igazolhatók, és ha valamiről lehet ezzel kapcsolatban vitatkozni, akkor az alapvetően az, hogy milyen mértékűnek tartjuk Horthy Miklós felelősségét. Azt állítani, hogy nem terheli felelősség, például, az 1944-es deportálások miatt, szerintem nem lehet. Emiatt okkal köthető a neve a népirtáshoz, akkor is, ha annak nem ő volt a kezdeményezője, akkor is, ha abban alapvetően passzívan vett részt.

Az Ön által feltett kérdések mindegyike a közjogi felelősségre vonatkozott. Mint jeleztem, ezt nem tartom jó megközelítésnek, miután történészként nem jogi értelemben vizsgálom Horthy Miklós szerepét. Ha így tennék, akkor csakis az akkori jogszabályok alapján lehetne ezt megtenni. A zsidótörvények esetén csak korlátozott a kormányzó közjogi felelőssége, ráadásul a kor jogrendje szerint semmi törvényelleneset nem tett. Ugyanez mondható el az 1941. június 26. hadba lépésről. Meglátásom szerint emiatt sem célravezető ennyire leszűkíteni ezt a kérdést a közjogi szempontra. Emiatt nem tudok és nem is kívánok a felelősségének jogi jellegű meghatározásában részt venni.  Ráadásul ez csak úgy lehetne megtenni, ha minden egyes kérdés esetében igen részletesen bemutatásra kerülne, hogy az adott esetben ki, mit és miért csinált, miről tudott, mihez volt joga és mihez nem. Azonban ilyen részletes szakmai feldolgozások nem minden esetben készültek.

tisztelettel,

Turbucz Dávid

Budapest, 2013. december 16.

***

Miután a fenti szöveget utólag nem módosítom, így itt jelezném, hogy - jogi ismereteim szerint - a közjogi felelősségről akkor lehet beszélni, ha van olyan intézmény, ami felelősségre tudja vonni a kormányzót. Az 1920. évi I. tc. 14. § és az 1926. évi XXII. tc. 48. § alapján alkotmány- vagy törvénysértés esetén lehetett a kormányzót felelősségre vonni. Ezzel a joggal a törvényhozás rendelkezett. Az 1937. évi XIX. tc. 7. §-a azonban kijelentette, hogy "a kormányzót az országgyűlés nem vonhatja felelősségre". A korszak utolsó éveiben, a Horthy-kori jogrend szerint Horthy Miklóst nem lehetett felelősségre vonni, ilyen értelemben a közjogi felelősség kérdése is nehezen értelmezhető.

A bejegyzés trackback címe:

http://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr645695799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

bencsikp · http://ennyirefutja.blog.hu 2013.12.17. 11:55:08

Kedves Dávid, gratulálok ehhez a rendkívül alapos és színvonalas értékeléshez.