Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

„…túlfutunk az igazságon…”

2012.06.23. 23:14 T. D.

A fenti néhány szó Révész Sándor Népszabadságban megjelent cikkéből származik. Figyelemreméltó írás. Révész leszögezi, hogy az ún. „demokratikus ellenzék” feladata, hogy „a nép szunnyadó veszélyérzetét a legerőteljesebb állításokkal” rázza fel. E gondolattal nem kívánok különösebben foglalkozni, mert egyrészt a szerző alapállását jelzi, és persze azokét, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak. Ezzel vagy egyetértünk, vagy nem, mindenesetre itt most nem a kormány és az ellenzék értékeléséről szeretnék írni. Azért sem, mert ez nem ennek a blognak a feladata. Ahhoz, hogy megérthessük Révész gondolatmenetét, illetőleg azt, amit e bejegyzéssel üzenni szeretnék, azonban fontos a szerző megközelítésének tudomásulvétele. Révész a következőképpen foglalja össze, természetesen a saját nézőpontjából, az általa (is) érzékelt problémát:

„Ha a fölrázó szándék minden más szempontot elnyom, akkor túlfutunk az igazságon. Olyasmit állítunk, ami nem igaz. Erre a minket aggasztó veszélyek hordozói az igazság erejével rámutathatnak, ezzel a mi hitelünket csökkentik, a magukét növelik, s ily módon tovább nő az általuk képviselt veszély, s mélyebben szunnyad az általunk képviselt veszélyérzet. Bumeráng”.

Révész Sándor gondolataihoz a következőket szeretném hozzáfűzni.

Teljesen legitim, ha valaki Horthy Miklóst negatív történelmi személyiségnek tartja, és nem tudja elfogadni, hogy köztéri szobrokat állítanak a volt kormányzónak, vagy éppen közterületeket neveznek el róla, stb. Azonban bizonyos határokat ebben az esetben sem szabadna átlépni. A tények felülírása ugyanis semmit sem igazol. Erről írtam már egy korábbi bejegyzésben (Az a Horthy Miklós sosem létezett…).

Ez hitelességi kérdés. Vagy az kellene, hogy legyen. (Ez persze ugyanúgy vonatkozik a Horthy-szobrok támogatóira is.)

Szigorúan a tényekre támaszkodva is elég könnyen lehet érvelni a Horthy szobrok állítása ellen. Az újjáéledő Horthy-kultusz ellen. (Ami ugyanis létezik a mai Magyarországon: az 1919 és 1944 közötti kultikus értékelések - modernizált - változatai jelen vannak a közbeszédben. Kultuszról akkor is beszélhetünk, ha szűkebb társadalmi csoportok azonosulnak vele.) Ennek érdekében tehát egyáltalán nem szükséges túlzásokba esni. Horthy Miklós 1944-es államfői tevékenysége, különösen is március 19. és június vége között, elég okot ad erre. 

Révész „a diktatúra volt a Horthy-korszakban” példáját említi az igazságon történő túlfutásra. Sajnálkozva ugyan, de elismeri: Orbán Viktornak igaza van abban, hogy Horthy nem volt diktátor. Horthy ugyanis tényleg nem volt az, bár a korszak elején komolyan megfordult a fejében, hogy katonai diktatúrát épít ki Magyarországon. Nem tette, mert ezt nem támogatták a győztes államok. Számos példát említhetek a közelmúltból arra, amikor valaki „túlfut az igazságon”. A napokban Seres László „futott túl” ezen, amikor például azt állította, hogy Horthy „félfasiszta seggfej volt, gyáva náci kollaboráns”. Horthy Miklós nem volt fasiszta. Részben és egészben sem. A „seggfej” szó meg teljes mértékben értelmezhetetlen. Egy történész nem tudja megállapítani, hogy valaki az volt-e, vagy sem. Ez a szó nem része a tudományos szókincsünknek. Persze lehet ezt gondolni, de kétségeim vannak afelől, hogy ennek a stílusnak bármiféle értelme lenne. A „gyáva” szóval is hasonló a helyzet, sőt, ez így nem is igaz, mert Horthy nem is volt „gyáva” a megszállás alatt, hanem tudatosan tette azt, amit. Említhetném még Vadai Ágnes „ötvenes éveket” idéző interpellációját is, amiről korábban már írtam. A Társadalmi Emlékezet, Elfogadás és Aktivitás facebook csoport bizonyos kijelentésekkel, a megosztott és olvasásra ajánlott írásokkal is elég gyakran túlfut az igazságon. (Ahogyan ezt tette a Vessünk véget a Horthy-korszak dicsőítésének csoport is.)

Nem kívánok kizárólag a Horthy szobrok ellen tiltakozók álláspontjával foglalkozni. Az ellentétes oldalon sem olyan egyértelmű a helyzet, korántsem állíthatjuk tehát azt, hogy a két szembenálló „tábor” olyan rettentően homogén lenne. Egyaránt hallhatók különféle hangok, akad példa a mérsékeltebb és a kevésbé, vagy egyáltalán nem mérsékelt értékelésekre. A napokban a Magyar Hírlapban megjelent egy írás, Vámos György tollából, aki szintén figyelemreméltó gondolatokat írt le:

„[…] a Horthy-szobrokkal kapcsolatban a magyar társadalom teljesen megosztott. Mondhatnám azt is, hogy jogosan, de nem akarom mondani, mert a magyar társadalom felnőtt korú, ezért saját magának kell tudnia, mennyire ismeri a nem teljesen feltárt múltját. […] A közeljövőben biztosan egyre több Horthy-szobrot és emléktáblát avatnak majd mindazok, akik benne nemcsak a kormányzót, hanem a kultikus figurát látják, de meg kell érteni azokat is, akikben Horthy emlegetése fájdalmas sebeket tép fel, akik nem tudják felejteni családjuk elvesztését vagy akár saját szenvedésüket”.

Mind Révész, mind Vámos gondolatain érdemes elgondolkozni. Más alapállásból ugyan, de mindketten ugyanarról a jelenségről írnak. Egy jelenség két oldaláról.

A tények tudomásulvételének elmaradásáról. A közös tudásanyag szinte teljes hiányáról.

Horthy Miklós érdemeit, erényeit, illetőleg a hibáit és bűneit együttesen kell vizsgálni, és az összkép alapján kellene dönteni például a szoborállítások ügyében. Mert csak a higgadt, a tényeknek megfelelő, a másik érveit komolyan vevő, az igazságon nem túlfutó kijelentésekre épülő párbeszéd eredményezheti, hogy Horthy Miklós egyszer elfoglalja azt a helyet a magyar közgondolkodásban, amit megérdemel.

Se többet, se kevesebbet…

A bejegyzés trackback címe:

http://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr94607202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.