Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

Válasz Laczó Ferenc recenziójára

2012.02.25. 18:23 T. D.

Az Élet és Irodalom 2012. január 13. számában jelent meg „Szakmaiság és felelősség” címmel Laczó Ferenc recenziója. A recenzens felhívja arra a figyelmet, hogy a tudományos ismeretterjesztő munkám hiánypótló, „közérthető és szakmailag megalapozott”, illetőleg „melegen ajánlható” az érdeklődök számára.

Kritikai észrevételei kizárólag a zsidóság sorsával kapcsolatos részekhez kötődnek, aminek köszönhetően egyáltalán nem derül ki a recenzióból, hogy miről is szól ez az életrajz. Márpedig Horthy Miklós életében más események is történtek, ráadásul a volt kormányzó megítélését nemcsak a zsidóság akkori sorsa határozza meg, bár, kétségtelen, ez egy meghatározó probléma.

Laczó ezen túlmenően megjegyzi, hogy

„[…] szakmaisággal kapcsolatos felfogása [mármint az enyém - T. D.] már némileg vitatható. Első számú mesteréhez, Romsics Ignáchoz hasonlóan Turbucz történészi feladatául a minél pontosabb és lehetőleg minél semlegesebb leírások elkészítését tűzte ki. Így jellemzően tartózkodik határozott értékítéletek megfogalmazásától. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a semlegesség látszata bizony értékválasztásokat rejt”.

Laczó példaként említi a numerus clausust, mert, állítása szerint azt „egyáltalán nem” értékelem. Nem tudom, hogy milyen módon kellett volna még értékelnem, miután a 100. oldalon a következők olvashatók: „a tanszabadság elvét korlátozó”, „a polgári jogegyenlőséggel szemben álló antiszemita” törvény. Az értékelést tehát elvégeztem. Vagy az értékelésnek ennél is többet kellett volna tartalmaznia? Nyilván lehetett volna még hosszabban írni erről a jogszabályról, leíró jelleggel és nem normatív alapon, de egy Horthy Miklós életrajzban (amely ráadásul nem életrajzi nagymonográfia!) megítélésem szerint ez bőven elég. Ráadásul, mint Laczó helyesen megjegyzi, a célom nem a „határozott értékítéletek megfogalmazása” volt, hanem az, hogy egy átfogó képet adjak Horthy Miklós életéről, döntéseiről és nézeteiről, úgy, hogy nem kívánok a személye felett ítélkezni. Horthy történeti felelősségének megítélése ‒ Laczó ezt is hiányolta, elsősorban 1944 kapcsán ‒ azonban kiderül a szövegből, még akkor is, ha a felelősség szót nem írtam le minden oldalon. Könyvemben semlegességre törekedtem, amit természetesen lehetetlen elérni, miután a történeti munkák nem laboratóriumi körülmények között készülnek, lehetetlen minden egyes befolyásoló tényezőt kiszűrni, viszont törekedni lehet, és kell is erre. Ítéljenek az olvasók, értékrendszerüknek megfelelően, akár a numerus clausus, akár más kérdések kapcsán. A történész szerepe sokkal inkább a nyomozókéhoz hasonlítható, mint az ügyészekéhez és bírókéhoz. Az utóbbi szerepek, úgy gondolom, ha nem is teljes egészében, de az érdeklődő olvasókra maradnak. Ahogyan annak megítélése is, hogy a munkámat mennyire tartják kiegyensúlyozottnak és hitelesnek.

A semlegességre törekvéssel kapcsolatban azt írta még Laczó, hogy

„miközben a könyv Horthy felkészületlenségét, hamis helyzetértékeléseit, sikertelen vagy esetleg kontraproduktív lépéseit többször is határozottan kipellengérezi, antiszemitizmusát, a demokráciával, vagy a szomszédos népekkel kapcsolatos ugyancsak súlyos előítéleteit viszont szemlátomást inkább semleges hangnemben kívánja taglalni”.

E megállapításának alátámasztására konkrét példát azonban már nem hoz. Nem ártott volna. Természetesen ő érezhette ezt így, nyilván azért írta le, de a számomra nem adja meg a lehetőséget a kérdéses részek átgondolására. Nem tudom, hogy pontosan mely szövegrészekről van szó, nem tudom, hogy milyen módon pellengérezem ki döntéseit, vagy éppen lépéseit, stb. Az általánosra sikeredett kritika így nem igazán hasznosítható. Az önkritika ugyanis nem áll tőlem távol. Ennek is köszönhető, hogy az 1944-es eseményekkel kapcsolatos megjegyzéseit, ha nem is teljes egészében, de elfogadtam. A megjelent szöveget ugyanis ezen a ponton lehet még árnyalni.

A bejegyzés trackback címe:

http://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr774203752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Laczó Ferenc 2012.02.28. 12:39:25

Kedves Dávid,

érdeklődve olvastam soraid és mindenekelőtt szeretném megköszönni őket. Történészi (akár népszerűsítő jellegű) szakmunkák recenziói ugyan csak ritkán szoktak érdemi szakmai vitákhoz vezetni, de talán ez a mostani lesz a szerencsés kivétel.

Ennek ellenére érdemesnek tűnik rögtön tisztáznom, hogy recenzióm nem szaklapban jelent meg és az ÉS (politikai, közéleti és értelmiségi hetilap) szokásához híven fél oldalt szánt rá. Recenzióm így mindössze 546 szóból áll (az összevetés kedvéért: a Te válaszod 510-ből). Értsd: szaklapban, öt-tíz oldalon mást és máshogy írtam volna, egyes megállapításokat is jobban ki tudtam volna fejteni. (Lásd „általánosra sikeredett kritika”.)

Szeretném tisztázni, hogy recenzióm írásakor törekedtem a kiegyensúlyozottságra. Talán megegyezhetünk abban, hogy dicséret éppúgy található benne, mint ahogy vitapontokat is próbáltam megfogalmazni. Továbbá úgy érzem, hogy álláspontjaink több lényeges kérdésben nem is állnak oly távol egymástól – amint te is jelzed, többek között 1944 megítélése kapcsán sem. Ez (mint te is jelzed) nem jelent teljes nézetazonosságot – és természetesen nem is kell, hogy jelentsen. Ennek ellenére én is úgy érzem, hogy több fontos ponton van köztünk némi nézeteltérés és emiatt ragadtam (képletesen) tollat. Néhány ponton ugyanis tisztázni szeretném mondanivalómat.

Legfontosabb, hogy én nem a „zsidóság sorsáról” írtam, mint válaszodban jelzed, hanem a magyar állampolgárok egy csoportjának sorsáról, akik a faji törvények alapján kerültek az üldözöttek csoportjába (zsidó identitáshoz való viszonyuk igencsak eltérő volt). Számomra ez esetben nem is a magyar zsidók története a leglényegesebb, hanem a magyar antiszemitizmusé.

Természetesen igaz, hogy Horthy megítélésének nem lehet egyedüli mércéje antiszemitizmusa és a holokausztért viselt (kétségtelenül létező, bár mértékében erősen vitatott) felelőssége. Ennek ellenére ezt tartom megítélése kulcskérdésének. („Megítélése elsősorban azon múlik, hogy a több mint 400 000 ezer, ekkorra sokéves diszkriminációs és dehumanizációs eljárásoknak kitett magyar állampolgár meggyilkolásáért viselt felelősségének mértékét mekkorának tartjuk. Kormányzóságának negyed százada alatt ugyanis semmi ehhez fogható fajsúlyú esemény nem történt”, írom recenziómban is.)

Horthy felelősségének mértékéről lehet (és szerintem kell is) vitatkozni – ezt recenziómban, az imént idézett mondatban is jelezni kívántam.
Ezért tűnik számomra relevánsnak a numerus clausus értékelésének kérdése is, mint kiváló példa erre a problémára. Mint bizonyára tudod, létezik e törvénynek olyan értelmezése, mely szerint itt kezdődött a végül a holokauszthoz vezető kirekesztés folyamata. (Én amúgy nem vagyok híve a történelem teleologikus szemléletének és korántsem kívánom a holokausztot előre determinált eseményként szemlélni. Pont erről szól egyik új tanulmányom bevezetője, amennyiben esetleg érdekel: Múltunk, 2011/3.)

E kérdésben szerintem könyved nem foglal állást. Nem írod le például azt, hogy „a polgári jogegyenlőséggel szemben álló antiszemita törvény a zsidóknak minősítettek elleni diszkriminációt állami elvvé tette. Később ezen antiszemita nézetek radikalizált változata alapján fosztottak meg embereket jogaiktól, megélhetésüktől, tulajdonuktól, mígnem végül deportálták és legyilkolták őket”. Mint ahogy (ennek alternatívájaként) azt sem írod, hogy „a polgári jogegyenlőséggel szemben álló antiszemita törvénynek nem feltétlenül kellett elvezetnie az 1930-as évek végének és 1940-es évek elejének fokozódó zsidóellenes diszkriminációjához és hisztériájához, de megteremtette egy olyan rendszer alapját, amely a zsidók <<nemzetellenességének>> vélelmét törvénybe iktatta és mely Horthy kormányzósága alatt (a numerus clausus 1928-as formális módosítás ellenére) mindvégig fennállt.” Vagy akár azt is írhattad volna (harmadik alternatíva), hogy „bár sérelmes és védhetetlen diszkriminációs elvet iktatott törvénybe, a numerus clausus nem tekinthető a holokauszt egyfajta előkészületének, ugyanis nincs a kettő között logikai kapcsolat: a nácik későbbi, 1933-as hatalomra jutása és népirtó politikája nélkül Horthy sem vált (nem is válhatott) volna részben felelőssé magyar zsidók százezreinek Auschwitzba deportálásáért.”

Én ezt nevezném értékelésnek és ezt (mondhatni minimum egy ötödik mondatot) hiányoltam könyvedből. Mint látod, koránt sem akarok konkrét értékelést a szádba adni, hiszen a numerus clausus szerepét és jelentőségét is többféleképpen lehet értelmezni. Épp azért említettem a Molnár Judit által szerkesztett tanulmánykötetet (melynek címe Jogfosztás – 90 éve), mert te és e kötet szerzői is komoly és szakszerű munkát végeztek, de a dolgok súlyának megítélése mégis szemlátomást jelentősen különbözik. Szerintem a semlegesség és objektivitás vélelme nem igazán állja meg a helyét (bár kétségkívül nemes ideálról van szó), ugyanis történészekként is nézőpontokat képviselünk és anyagunkat is eszerint szelektáljuk és prezentáljuk. (A félreértések elkerülése véget: nem politikai nézőpontokra gondolok, bár sajnos erre is van példa).

Ha jól látom, te elsősorban Horthy életéről írtál, nem pedig Horthy életének tágabb kontextusáról és Horthy cselekedeteinek következményeiről. Ebből kifolyólag például viszonylag keveset szerepelnek Horthy miniszterelnökei, miközben Horthy fiatalkori élményeiről viszonylag sokat megtudhatunk.

És akkor talán legfontosabb nézeteltérésünkről: „A történész szerepe sokkal inkább a nyomozókéhoz hasonlítható, mint az ügyészekéhez és bírókéhoz”, írod. Én inkább úgy látom, hogy a történész elsősorban értelmezői szerepet játszik, egyfajta mediátor múlt és jelen között. Úgy vélem, hogy te Horthy életét nem csak bemutattad, hanem témaválasztásaid és leírásaid által egyúttal értelmezted is azt (vö. nem antológiát adtál ki beszédeiből, hanem életrajzot írtál róla). Ezért releváns a kérdés, hogy mi látszik Horthyból a könyvedből és mi marad a háttérben? Röviden: én sem meg- vagy elítélését hiányoltam, hanem álláspontjainak, cselekedeteinek és azok következményeinek értékelését, ugyanis szerintem ez is a történészi értelmezés részét képezi (annak részét, korántsem egészét!).

Végezetül még annyit, hogy könyvedet fontos, értékes és becsületes munkának tartom, kíváncsian várom Horthy-nagymonográfiád jövőbeli megjelenését (remélem továbbra is tervbe van véve!), és bízom abban, hogy sikerült hozzájárulnom nézetazonosságaink és nézeteltéréseink jobb megértéséhez.

Üdvözöl,
Laczó Ferenc

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2012.02.28. 13:20:25

@Laczó Ferenc:

Kedves Feri,
köszönöm a válaszodat. Abban teljesen biztos vagyok, hogy hasznosak az ilyen viták, párbeszédek. Mint írtam az 1944-es szerepe kapcsán már részben pontosítottam a leírásomat (a Horthy-Pilátus párhuzam kapcsán), ami a Rubicon következő számában - a második világháborúról szóló, a könyvemre épülő cikkben - olvasható is lesz. És persze a későbbiekben is figyelembe veszem mindazt, amivel egyet tudok érteni.

Természetesen tudom, hogy hol jelent meg, és azt is, hogy ez meghatározza a terjedelmet, kereteket, stb. Ennek ellenére viszont a megállapításomnak ("általánosra sikeredett kritika") van alapja, igaz, ez akkor az ÉS-sel szembeni kritikaként is értelmezhető, értelmezendő.

Utaltam arra is, hogy a dicséret sem maradt ki a recenzióból, ahogyan a válaszomból sem. Ezt természetesen köszönöm!

Írom, hogy semlegességre, objektivitásra kell törekedni, de ezt nem lehet elérni. Én törekedtem rá, és nem állítom, mert nem állíthatom, hogy elértem. Erre persze teljes joggal lehet azt mondani, hogy akkor válasszak ki egy nézőpontot, és írják inkább annak megfelelően, mert azt meg tudom valósítani. Tény, hogy egyszerűbb feladat lenne, és meg is lenne valósítható, de ez tőlem távol áll.

Ami a hasonlatot illeti: természetesen ez nem tökéletes, ezzel inkább csak azt akartam jelezni, hogy a történész ne legyen ügyész, azaz vádló, de ne is ítélkezzen, se így, se úgy. Nyomozzon, tárja fel a forrásokat, és azokat - természetesen - értelmezve tárja az olvasók elé. Akik el fogják tudni dönteni, hogy mit is gondoljanak Horthy Miklósról. Nem vagyok nyomozó, de laikusként szerintem ők is értelmezik a nyomokat, bizonyítékokat.

A numerus clausus kapcsán arra gondoltam, hogy markánsabb kritikát, véleményt vársz el. Hozzáteszem: a rövid recenziód értelmezhető így is. Ez az olvasóktól függ. Bennem ez merült fel, és nem az, amit most említesz. Azt elfogadom, hogy írhattam volna egy 5. mondatot is arról, hogy ezzel a törvénnyel állami szintre emelkedett a jogfosztó politika (persze ezen a téren is volt változás, az 1928-as enyhítés), ami természetesen nem vezetett el 1944-hez, vagy akár a zsidótörvényekhez, mert ehhez kellett Hitler 1933-as hatalomra jutása (és a nácik vonatkozó politikája), illetve a német megszállás. Valami hasonló értékelést írtam volna. Ezt leírhattam volna, kétségtelen. Ebben egyetértünk. Azonban a zsidótörvények kapcsán leírtam, hogy akkor még nem lehetett előre látni 1944-et. Tehát erre a problémára ott kitértem, míg 1920-nál nem.

Köszönöm még egyszer a hozzászólásodat. Most mennem kell, de lehet, hogy még kiegészítem a leírtakat, ha szükségesnek érzem.

Dávid

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2012.02.28. 13:22:39

"Utaltam arra is, hogy a dicséret sem maradt ki a recenzióból, ahogyan a válaszomból sem" - természetesen a válaszomból helyett válaszodból értendő.

budai fellegvár 2012.04.19. 13:50:15

Tisztelt Uram !
Természetesen nem foglalnék állást, hogy a Horthy könyv jó vagy nem. Ezt egyszerűen azért teszem, mert azok pártján állok akik azt vallják, hogy ahhoz, hogy egy történelmi eseményről,személyről objektíven lehessen könyvet írni, legalább öt emberöltőnek kell eltelnie. Úgy hogy Horthyról már ezt a könyvet én sem fogom megérni. De igyekszem erről az időszakról megjelenő könyveket olvasgatni, és az a tapasztalatom, hogy a legjobbak - ma még- azok amelyek személyesen átélt élményeket rögzítenek, mesélnek el. A napokban így került a kezembe például a M. Kir. 101. Gépkocsizó Tanezred c. könyv, amin látszik, hogy családi archívum, személyes tapasztalat alapján készült,de így az alakulat katonáinak hétköznapjainak megismerése alapján átérezzük, hogyan jelentkezik életükben a nagy politika.. Szóval én ezeket szeretem, de minden történésznek jó munkát kívánok, és várjuk eredményeiket.