Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

Mályusz Elemér: A vörös emigráció

2012.01.28. 19:08 T. D.

Mályusz Elemér munkájára gyakran hivatkoznak mostanság. Miután nem ismerem részleteiben az 1919 utáni baloldali emigráció tevékenységét, így a megjelenési körülmények ismertetése után egy konkrét, Horthyval kapcsolatos példáról írnék.

A vörös emigráció eredetileg 1931-ben jelent meg a ‒ kormánytámogatással létrehozott ‒ Napkelet hasábjain. A folyóirat a klebelsbergi kultúrpolitika törekvéseihez illeszkedett. Az alapítók célja a keresztény középosztály erősítése, a „keresztény” és a „nemzeti” értékrend védelme volt. Ebből következően antiliberális értékeket képviselt. (A folyóirat történetéhez érdemes elolvasni Tóth-Barbalics Veronika tanulmányát a Kommentár 2010/1. számában.) Mályusz írása 12 részben, folytatásos jelleggel jelent meg. 1931-ben németül (Sturm auf Ungarn, Volkskommissare im Auslande) és angolul (The Fugitive Bolseviks) is kiadták. Könyv formátumban magyar nyelven 2006-ban volt olvasható először  (Attraktor, Máriabesnyő‒Gödöllő, 2006.). Mályusz Elemér ellen 1945-ben eljárást indított a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya (ehhez lásd Papp István tanulmányát). Az ellene felhozott vádak között szerepelt A vörös emigráció megírása, annak különösen is kommunista- és szovjetellenessége. (A szerző kétségtelen antiszemitizmusa viszont nem.) Mályusz, a december 14-i kihallgatása során elmondta, hogy eredetileg ő és Szekfű Gyula írta volna meg, Teleki Pál felkérésére, de miután Szekfű belekezdett a Magyar történetbe, kiszállt a közös munkából. Teleki intézte a német és angol nyelvű kiadást.

A vörös emigráció megjelentésének célja a baloldali emigrációs propaganda ellensúlyozása, leleplezése volt. Mályusz írása „tendenciózus, irányzatos természetű és az ellenérvek feltárására nem helyez hangsúlyt, céljának elérésére az eseményeket gyakran valótlan színben állítja be, jelentőségüket túlozza, kiszínezi” ‒ fogalmaz a Révai Nagy Lexikona (idézi Sipos Balázs), igaz, nem A vörös emigrációval kapcsolatban, de ez az értékelés így is nyugodtan használható. A vörös emigráció mindezeknek köszönhetően nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyek joggal elvárhatók egy történeti munkától, például nem törekszik az objektivitásra (ne feledjük, nincs tökéletes történészi objektivitás!). Ebből kifolyólag Mályusz munkája hozzájárult a fennálló rendszer legitimálásához, beépült az emigráció elleni propagandába, Sipos Balázs szóhasználatával élve a Horthy-kori ellenpropagandába, amely célja mások propagandájának semlegesítése volt”.

A propaganda semleges technika, amelyet különféle célokra egyaránt fel lehet használni, legyen az „morálisan igazolható vagy igazolhatatlan”. (Ennek ellenére a propaganda szónak inkább negatív jelentése van a köznyelvben.) Célja, hogy „egy adott véleménnyel szemben tanúsított magatartásának megváltoztatására” vegye rá a célközönséget ‒ fogalmaz Sipos. Ezt a semleges technikát alkalmazta tehát az emigráció, hogy a lehető legnegatívabb színben tüntesse fel a Horthy nevével fémjelzett politikai berendezkedést, és mindezt a propaganda eszközével kívánta ellensúlyozni a magyar kormányzat. A két fél az ellenérdekelt oldal teljes lejáratására, hiteltelenítésére törekedett. Arra, hogy igazolják a saját igazukat, erkölcsi, politikai tisztaságukat. Arra, hogy igazolják kiválasztottságukat, azt, hogy egyedül nekik van joguk Magyarország jövőjének meghatározására, mert a „másik” teljes egészében korrupt, hatalommániás, erkölcstelen, stb. Végeredményben a két oldal teljes mértékben ugyanazt csinálta, csak más előjellel, miközben egy adott pontig igazuk volt, ugyanis joggal fogalmaztak meg kritikát egymással szemben, de olyan mértékben túlozták el megállapításaikat, hogy ennek eredményeképpen jelentős mértékben elszakadtak a valóságtól.

Mályusz Elemér tehát teljes joggal mutat rá e jelenségre, számtalan idézettel támasztja alá lesújtó véleményét az emigránsok tevékenységéről. Eközben azonban ő is ugyanolyan túlzásokat fogalmaz meg, amelyeket előszeretettel kritizál. Ez kimutatható a fehérterror jelenségével kapcsolatban is. Természetesen számos példa említhető lenne még, de ez kapcsolódik leginkább Horthy megítéléséhez, e blog témájához. Mályusz értékelése szerint 1919 őszén

„[...] valóban nem egy helyen kirobbant a népszenvedély és a tömeg meglincselt nem egy helyi diktátort, ha az idejében nem tudott elmenekülni. Ezek az egyes, szórványos esetek azonban egyre csökkentek, különösen, amint a kormány tekintélye ‒ főleg a nemzetgyűlési választások után ‒ megerősödött és Horthy Miklós személyében az új nemzetgyűlés kormányzót választott. […] Hajmeresztő történetek jelentek meg, rikító színekkel, borzadályt és undort keltő leírásokkal.”

Ráadásul a Magyarországot lejárató kampány mögött Moszkva állt ‒ állította Mályusz, de ezt bizonyító forrást nem említett. Levegőben lóg tehát a kijelentése. Nehéz feltételezni, hogy az adott helyzetben Moszkvának félnivalója volt Magyarországtól, és így nemzetközi szinten akarta - védekezésképpen - a magyar államot elszigetelni. A Nemzeti Hadsereg kötelékébe tartozó különítményekről Mályusz munkájában szó sincsen, ehelyett „tömegről”, „népszenvedélyről” írt, amit a kormány igyekezett korlátozni. Horthy felelőssége fel sem merül a dolgozatában. A szerző sokkal inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy 1. a kormány idővel fellépett az atrocitások ellen (ez igaz), és 2. az emigránsok igaztalanul vádaskodtak, a „szórványos” eseteket eltúlozták, valótlan állításokat fogalmaztak meg. Még maga Horthy is vitatkozna Mályusz állításaival (!), legalábbis részben, elég csak elolvasni emlékiratainak vonatkozó részét, amelyben az adott körülmények között elkerülhetetlennek és szükségesnek tekintette a hadsereg kötelékéhez tartozók által elkövetett kilengéseket, atrocitásokat. A közvetett felelősségét 1945 után tehát ő maga is elismerte. A kegyetlenkedések ténye más forrásokból igazolható, persze, ezen a téren jelentősen túlzott az emigrációs sajtó. A kegyetlenkedés azonban akkor is kegyetlenkedés marad. Mindez nem jelenti azt, hogy Horthy Miklós a terror központi alakja lett volna, aki parancsot adott a kivégzésekre, aki személyesen is jelen volt a kegyetlenkedések végrehajtásakor (ezt állították az emigrációs sajtó cikkei), ahogyan azt sem, hogy egyáltalán nem lenne elmarasztalható a történtek miatt (ez derül ki A vörös emigrációból). Az emigráció és Mályusz interpretációja egyaránt távol állt a valóságtól.

Mályusz joggal hívja fel a figyelmet az emigráns sajtó csúsztatásaira, alaptalan vádaskodásaira. Joggal emeli fel a szavát e jelenség ellen, miközben ‒ sajnálatos módon ‒ nem képes különb módon érvelni, maga is az egyoldalúságok, megalapozatlan állítások, ferdítések csapdájába esik. Nem is egyszer. Egy olyan munkát vállalt el, amit Magyarországon nem lehetett szakszerűen megírni, miután, például a kormányzó büntetőjogi védelme miatt, Horthy 1919-1920 tevékenységének megfelelő értékelését nem lehetett elvégezni. Így Mályusz akarva, vagy akaratlanul, de a rendszerpropaganda szolgálatába állt.

Alapvetően problémás, ha a világot csak két színre vagyunk hajlandók felosztani: feketére és fehérre. Ugyanis előbb, vagy utóbb előkerülhetnek olyan források, amelyek hitelt érdemlő módon cáfolják az egyoldalú és túlzó állításokat. Ezeket természetesen lehet ignorálni, ami viszont már a történelemhamisítást jelent.

A vörös emigráció mindebből következően Mályusz Elemér egyik leggyengébb munkája.

 

Update (2012. január 29.): A bejegyzés első felét, a propagandáról szóló részt megelőző bekezdést, Ifj. Bertényi Iván észrevételei alapján javítottam, pontosítottam.

A bejegyzés trackback címe:

http://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr803964194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2012.01.31. 10:56:21

A magyar történettudomány-ban is akad (szerencsére csak) pár, khm, elég fura megjegyzése.
(Legújabb kiadása: Attraktor, 2008.)

Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2012.02.09. 11:59:44

ps.
Soós is írt róla, in A negyedik nemzedék : Szekfű Gyula és a magyar történetírás a 20. század első felében / szerk. Ujváry Gábor ; a szerk. mtársa Nagy József Zsigmond.. -- Budapest : Ráció, 2011.

Vittorio Brambilla 2012.02.22. 15:30:11

Az is érdekes momentum lehetett, amikor 45 után az a Szekfű volt a Mályuszt elítélő történész-bizottság elnöke, aki annak idején felvette a pénzt, csak aztán nem írt semmit...

Amúgy a témában legalább ennyire érdekes lehet az a Magyarország története könyv, amit 41-ben írt Kosáry és Kovács Péter, amikor kiküldte őket Teleki az USA-ba. Nem volt szerencsém még a teljes könyvet olvasni, de annak a lényege az volt, hogy nem valakik ellen, hanem a kedvezőbb megítélésért írták.