Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

Horthy Miklós és kora: történelemhamísitó festmény

2011.11.08. 10:28 T. D.

Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott 15 történelmi festményt rendelt - olvasható az fn24 honlapján.

"Incze Mózes műve a Horthy Miklós kora, úgy tudjuk, négy hónapig készült és Kerényi szerint jól látszik rajta, hogy szegény »Horthy keze minden irányból meg volt kötve«"

Ez a festmény teljes mértékben egyértelmű. Félreérthetetlen.

A Horthy-korszak ilyen ábrázolása teljes mértékben hamis.

Mi látható a képen? (A festmény művészi értékét nem tisztem megítélni.) Horthy Miklós fehér lovon ül. Alatta viharos víz, vagy tűz, nem tudom megállapítani, hogy mi lett odafestve. A ló két sínpár között halad, ráadásul két kéz irányítja a lovast, jelezve, hogy nincs mozgástere, nincs döntési lehetősége. Csak egy irányba mehet, azaz: ami 1920 és 1944 között történt arról Horthy Miklós (és a politikai elit) nem tehet. Ez viszont teljes mértékben hamis beállítása az eseményeknek, teljes mértékben egyoldalú értékelése a korszaknak. E festmény a Horthy-korszak közpénzekből fedezett felmentéseként értékelhető. Közpénzekből fedezett történelemhamisítás. Minden jel szerint 2011-ben is ott tartunk, mint korábban, semmi sem változott: a fennálló hatalom úgy érzi, hogy értelmeznie kell a múltat, meg kell mondania, hogy miről mit kell, vagy illik gondolnia a magyar társadalomnak. Kultúrharc van, ahogyan volt korábban is, és még lesz is… sajnálatos módon (lásd erről Stumpf András írását a Heti Válaszban). A történelem, bár nagyon szép lenne, de nem az élet tanítómestere. A történelem, mint e példa is jelzi, rossz példát mutat a hosszú távú gondolkodásra képtelen politikusoknak. Csakhogy erről nem a történelem tehet, hanem azok a döntéshozók, akik mindezt (a festményeket) jóváhagyták.

Tény, hogy a trianoni Magyarország  kényszerpályán mozgott, miután a politikai elit első számú célja Trianon revíziója volt és a magyar államnak nem volt saját ereje e program végrehajtására. Ezért olyan nagyhatalmak támogatására volt szüksége, amelyek elégedetlenek voltak az első világháborút lezáró békeszerződéssel (Olaszország, Németország). 1938 után a magyar diplomáciának a nemzetközi erőviszonyok, a saját mulasztások és az önmérséklet hiánya miatt is egyre kevesebb esélye volt a német szövetség ellensúlyozására. Magyarország a revíziós sikerek áraként fokozatosan elköteleződött Berlin irányába. Az 1941-es hadba lépés, majd a decemberi események után ez még tovább szűkült… A kényszerpálya és a szűk mozgástér mindezekből következően nem vitatható. Azonban Horthy Miklós kezei nem voltak „megkötve”, bizonyos helyzetekben - mint ez a rövidesen megjelenő Horthy életrajzomból is ki fog derülni - dönthetett volna másképpen is. Bizonyos történelmi szituációkban volt ugyanis alternatíva. Két példát említenék a teljesség igénye nélkül.

Nem feltételezhető, hogy Magyarország a geopolitikai helyzete, a német hegemónia és a németbarát katonai elit ellenére kimaradhatott volna a háborúból, de a hadba lépésre máskor és más körülmények között is sor kerülhetett volna, főleg, hogy 1941. júniusában volt lehetőség a kivárásra. A magyar kormánynak nem kellett ugyanis a német elvárásoknak megfelelnie, vagy az ország megszállásától tartania, revíziós célokról sem volt szó, sőt a betű szerint defenzív jellegű háromhatalmi egyezmény sem kötelezte az országot a fegyveres konfliktusban való részvételre. Horthy azonban úgy döntött, hogy Kassa bombázása háborús ok… Dönthetett volna másképpen is, főleg, hogy lett volna alternatíva: a kivárás. A másik példa 1944. Horthy Miklós lemondhatott volna, vagy ha nem is mond le, akkor vonulhatott volna passzivitásba. Nem tette. A helyén maradt, legitimálta a megszállást, semmit sem tett az ország katonai és gazdasági mozgósítása és július elejéig a magyar zsidóság deportálása ellen. A nemzetközi tiltakozás hatására állította le a deportálásokat, de ez is jól jelzi, hogy március 19-e után Horthy Miklós dönthetett (volna) másképpen is.

Lehetne még egyéb példákat is említeni, de nem szükséges. Ez a kettő is elegendő annak érzékeltetésére, hogy mennyire hamis e festmény üzenete…

Az egész probléma megfogalmazható másképpen is: lehet egy olyan embert államférfinak tekinteni, aki nem ura az eseményeknek, aki irányíthatatlan tényezőknek volt kiszolgáltatva? Nyilván nem. Persze lehet, de ebben az esetben teljes mértékben egy inkoherens és logikátlan történelemszemléletről beszélhetünk. Aki igaznak fogadja el e festmény üzenetét, akkor, kérem szépen, tekintse Horthy Miklóst egy bútordarabnak, amit nálánál hatalmasabb erők pakolgattak ide-oda, aki bénán és tehetetlenül állt az események előtt, aki képtelen volt arra, hogy bármit is tegyen az országért. Egy ilyen ember viszont nem érdemel sem festményt, sem szobrot…

Horthy Miklós nem volt bútordarab. A kényszerpályán mozgó magyar állam kormányzója volt, aki döntéseket hozott, a szűk mozgástér ellenére is.

A bejegyzés trackback címe:

http://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr613361110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2011.11.10. 10:09:25

Hm,
"A másik példa 1944. Horthy Miklós lemondhatott volna, vagy ha nem is mond le, akkor vonulhatott volna passzivitásba. Nem tette. "
- Nehéz elképzelni nehezebb döntéshelyzetet, egyetértesz? Mert ugye ha megteszi, mit kapna a fejére megint, másfelől? Nehéz lehet már kitalálni, melyik volt a jó döntés, mert "legitimálás" mellett átmehetett volna "kerékkötőbe" is, kissé visszafogni nyilasékat, persze ekkor már nem nagyon sikerült neki semmi.

Remélem, ezt a drámai döntéshelyzetet jól kivesézed a könyvedben.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2011.11.10. 10:21:24

@Pável: A döntéshelyzet természetesen nem volt egyszerű. Ez kétségtelen. Horthy döntését az határozta meg, hogy véget érhet a megszállás, ha bizonyítjuk, hogy a németek megbízható szövetségesei vagyunk. Horthynak nem volt ellenvetése az ország katonai és gazdasági mozgósítása ellen. A deportálás már más, de azon a téren szabad kezet adott a kormánynak, passzívan viselkedett, végignézte a deportálást, ráadásul ezt már március 21-én eldöntötte, vagy valamikor 19-e és 21-e között. Tudta, hogy mi várható, de abban nem kívánt részt venni, Pilátusként inkább mosta a kezeit és a kormányra igyekezett hárítani minden felelősséget. Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy tekintélyével jóváhagyta mindazt, ami történt. Ahogyan Pilátus is.

Ellenállhatott is volna, passzivitásba is vonulhatott volna. Nem tudjuk, hogy mi lett volna ezekben az esetekben, de azt igen, hogy a megszálló németek helyzete jóval nehezebb lett volna. Horthy döntése és magatartása alapjaiban könnyítette meg a megszállók helyzetét. Nehezebb lett volna a deportálás végrehajtása Horthy nélkül, vagy ha Horthy ellenáll...

Amennyire lehet, a terjedelmi korlátok között, írok erről, elsősorban persze arról, hogy mi történt és nem az alternatívákról.

Szerintem a lehető legrosszabb döntést hozta meg azzal, hogy nem mondott le, vagy nem vonult passzivitásba.

Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2011.11.10. 10:24:29

A böszme Pilátus :P

értem, köszi.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2011.11.10. 10:37:46

@Pável: A lényeg tényleg az, hogy Horthy a döntésével - végeredményben - egyedül a német érdekeket szolgálta ki. Nem az lett volna a dolga...

Erdőelvi 2011.11.10. 13:04:36

‎"E festmény a Horthy-korszak közpénzekből fedezett felmentéseként értékelhető." A festmények értékelése sem könnyebb mint a történelmi tényeké. Azért mert Kerényi szerint "szegény »Horthy keze minden irányból meg volt kötve«", azért még igaza lehet abban, hogy a kép arról is! szól, hogy abban a pillanatban Horthy Miklós " bénán és tehetetlenül állt az események előtt, aki képtelen volt arra, hogy bármit is tegyen az országért". Egy jó festmény a megrendelőnek csak részben felel meg, hiszen az nem érthet a festészethez, mert akkor maga csinálná. Az meg végképp nem igaz, hogy "Egy ilyen ember viszont nem érdemel sem festményt, sem szobrot…" emlékeztetem, hogy tele van a művészettörténet olyan alanyok megjelenítésével, akik ezt nem érdemelnék meg..pl Donatello: Gattamelatája, de az érzelmileg megosztó, történelmi szerepüket illetően kétértelmű figuráktól is nyüzsög a művészettörténet ahogy pl. az irodalomtörténet is. A könyve hírének örülök! Üdvözletem.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2011.11.10. 13:16:01

@Erdőelvi: "abban a pillanatban": igen, ha egy adott pillanatról szólna ez a kép, akkor rendben lenne, persze, ha Horthy tehetetlen volt akkor. Viszont a festmény címe: Horthy Miklós és kora, így viszont teljes mértékben hamis ez a beállítás.

Ez a blog a Horthy-kultusz aktuális vonatkozásairól szól, s számos esetben merül fel, hogy legyen-e szobra Horthynak vagy, nem. Ellentmondás van aközött, hogy nagy államférfinak tartják egyesek, de eközben az ország mozgásterének hiányát hangsúlyozzák. Véleményem szerint ez egy alapvető ellentmondás. Aki őt tiszteli, döntse el, hogy melyik álláspontot osztja. Nem lehet nagy államférfi az, aki csak sodródik az eseményekkel. Szerintem.

Azt elfogadom, hogy szobrot és festményt mindenki kaphat, még egy "bútordarab" is, de ez a kérdés Horthyval kapcsolatban állandóan felmerül, mostanság gyakrabban, itt a blogon is, így ez a mondatom ("Egy ilyen ember viszont nem érdemel sem festményt, sem szobrot…") erre utalt. Azaz, ha valaki tiszteli Horthyt, akkor ne olyan festményt készítsen róla, ami szerint ő egy "bútordarab" volt...

Erdőelvi 2011.11.10. 14:00:21

Furcsa cím. Festményeknél szokatlan. Talán a megrendelő adta. Ami nem menti a festőt. De a kép a címénél sokkal jobb. Éppen az ön által felvázolt ellentmondást sűríti egy pillanatba, a megtorpanás tétovaság pillanatába. Ezért jobb mintha egyértelműen pozitív kicsengésű vagy negatív volna.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2011.11.10. 14:03:15

@Erdőelvi: Nem tudom. Sok szempontból lehet egy képet értékelni, én a történeti tudásunk szempontjából közelítettem meg: és ez a festmény nem jó.

budaid 2011.11.14. 11:55:26

És mi van akkor, ha a kötelek nem Horthy kezének megkötését jelentik, hanem a mézesmadzagot húzzák az orra előtt?
Egyébként a Kerényi által megrendelt képek közül szerintem ez a legjobb.

Münci66 2011.11.16. 23:38:04

Möszjők!

Nekem azzal van a nagy gondom, hogy a sikertelen kiugrási kisérlet után legitimálta Szálasi hatalomra jutását. Megértem, hogy féltette -akkorra már- egyetlen fiát, családját, saját életét. Nekem is van gyerekem, mindenre képes lennék érte. De! Én nem vagyok Magyarország kormányzója, nem tartom magam nagyformátumú politikusnak.
Hogy mit ért volna el, ha nem adja át a legitim hatalmat Szálasinak, az kérdéses. De az biztos, hogy akkor kissé másképp emlékeznénk Mo. szereplésére. Esetleg, ha nem vesztesekként fejezzük be a háborút, kevesebb jóvátételt kellett volna fizetnünk. Az is valami.

Tisztelettel, Münci

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2011.11.17. 12:33:58

@Münci66: Igen, Horthy aggódó apaként és nem az ország vezetőjeként cselekedett 1944. október 16-án. Persze, emberileg érthető, de egy államfő esetén más szempontok is vannak.

Mondjuk, ha ellenáll, Szálasi akkor is hatalomra kerül, ezt Horthy nem tudta volna megakadályozni. Ez is tény: igaz, más körülmények között...

Grabb 2011.12.31. 11:12:25

„Tény, hogy a trianoni Magyarország kényszerpályán mozgott, miután a politikai elit első számú célja Trianon revíziója volt és a magyar államnak nem volt saját ereje e program végrehajtására.”

Ez miért kényszerpálya? Trianon revíziójának célja nem kényszer volt, hanem tudatos döntés. Kényszer legföljebb mondjuk a közvélemény nyomása lehetett; ugyanakkor a felelős politikai elitnek tisztán kellett (volna) látnia azt is, hogy ez a cél csak újabb háború(k), vagyis újabb embertömeg értelmetlen pusztulása árán valósítható meg. Mint ahogy azt is látni kellett volna, legalább bizonyos mértékig, hogy a két szóbajöhető szövetséges államot két torz személyiség irányítja. Miféle kényszerpálya ez? Legföljebb vakság, de vajon kivédhetetlen lett volna?

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2011.12.31. 11:21:55

@Grabb: Azért volt kényszerpálya, mert a politikai elit számára elfogadhatatlan volt Trianon. Revíziót akartak. Ennek nem volt alternatívája. Horthy például nem sokat mérlegelte ezt a kérdést. Innentől kezdve meg csak azon államok támogatásában bízhatott a magyar állam, amelyek elégedetlenek voltak a békerendszerrel: tehát velük kellett együttműködni. Elsősorban az utóbbi miatt beszélhetünk kényszerpályáról. El akartak érni egy célt, fel sem merült az ellenkezője, és csak a tengelyhatalmak segítségével volt erre lehetőség.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2011.12.31. 11:24:07

@Grabb: "Trianon revíziójának célja nem kényszer volt, hanem tudatos döntés". Érzelmi alapon meghozott döntésnek nevezném inkább.