Ezen a blogon

Turbucz Dávid történész Horthy Miklós rendszerváltozás utáni megítélésének főbb vonásait, jellemzőit kívánja körüljárni. Különösképpen is azt, hogy a pártok identitáspolitikájában miként jelenik meg Horthy alakja, de ennek egyéb megnyilvánulási formái is érdesek lehetnek. Emiatt nem kerülhető meg természetesen a két világháború közötti kultuszképzés sem.

A szerzőnek e-mail itt írható.

Könyvajánló

Információk

Facebook

Kulcsszavak

1918 (1) 1919 (11) 1921 (1) 1938 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (2) 1944 (8) 1945 (1) 2011. november 16. (1) 50. évforduló (2) 70. évforduló (1) 90. évforduló (10) ablonczy balázs (1) alkotmány (1) anno mesél a filmhíradó (1) antall józsef (1) antiszemitizmus (13) apamodell (3) a magyar nemzet feltámadása (7) a nemzet atyja (3) a novara hőse (1) babják csaba (1) bajnai gordon (1) balogh gábor (2) baloldal (3) baloldali (1) barikad.hu (3) bayer zsolt (2) bethlen istván (4) bodrog lászló (1) botka lászló (1) budapesti bevonulás (9) bűnös város (2) ciano (1) corvin koszorú (1) corvin lánc (1) csuka tamás (1) deák istván (1) debreczeni józsef (1) dedi (1) demokrácia (1) demokratikus koalíció (1) diktatúra (1) diszkrimináció (1) díszpolgár (1) dunavarsány (1) echo tv (1) edelsheim gyulai ilona (1) életrajz (1) élet és irodalom (1) ellenkultusz (7) első bécsi döntés (1) emigráció (2) emlékezetpolitika (1) facebook (1) fajvédők (1) fasizmus (1) fehérterror (6) fehér ló (15) felvidék (1) ferenczi gábor (1) fidesz (11) filmhíradó (2) fővezér (1) frissités (1) galamus (1) gaudi nagy tamás (1) gazdaság (1) gellért tér (3) gerő andrás (2) gömbös gyula (2) granasztói györgy (1) gród edelsheim gyulai ilona (1) gyurcsány ferenc (1) haág zoltán (1) habsburg ottó (1) herczeg ferenc (1) hiller istván (1) hitler (7) holokauszt (5) horthy apánk (4) horthy dalok (2) horthy híd (1) horthy istvánné (1) horthy istván sharif (1) horthy korszak (60) horthy kultusz (68) horthy miklós (82) horthy miklós társaság (1) horthy népszerűsége ismertsége (1) horthy reneszánsz (6) horthy szobor (4) hunyadi mátyás (1) identitáspolitika (51) imrédy béla (1) index.hu (3) irredenta kultusz (3) jobbik (30) jobboldal (2) kállay miklós (1) károlyi mihály (1) karsai lászló (1) kdnp (3) kenderes (1) kepli lajos (2) kérdőív (9) kerényi imre (3) kéri lászló (1) kertész ákos (1) király andrás (1) kiss péter (1) kitörés (1) kiugrás (1) klein mária (1) koltay gábor (1) komárom (1) kormányos (1) kormányzói portrék (1) kormányzóválasztás (3) kósa lajos (1) kossuth tér (1) kovács dávid (1) kövér lászló (1) közvélemény (1) kultúrharc (1) kunt gergely (1) kun béla (1) laczó ferenc (1) legitimisták (1) lejáratás (1) lmp (2) m1 (1) magyarok istene (3) magyarország története (1) magyar hírlap (1) magyar hiszekegy (1) magyar tudomány ünnepe (6) mályusz elemér (1) március 15 (1) második bécsi döntés (1) mdf (1) moderáció (1) mszp (3) mta (6) mtv (1) múltszemlélet (31) munkáspárt 2006 (1) murányi levente (1) mussolini (1) nagy magyarország (3) napvilág kiadó (1) nemeskürty istván (1) nemzeti hadsereg (3) nemzeti hitvallás (1) nemzeti összetartozás napja (2) nemzetmentés (4) novák előd (2) november 16 (5) nyilasok (2) oktatás (1) önkormányzat (1) orbán viktor (5) orgovány (1) országépítés (3) országgyarapítás (3) pánczél hegedűs jános (1) pörzse sándor (1) radikális jobboldal (3) rádió (1) rend (1) rendszerváltozás (2) rendteremtés (6) révész sándor (1) revízió (6) ribbentrop (1) romsics ignác (7) salamon konrád (1) semjén zsolt (1) staudt gábor (1) szabad királyválasztók (1) szabó gábor (1) szabó istván (1) szakály sándor (1) szebb jövő (15) szeged (4) szerencsés károly (1) szimbolikus politika (32) szita szabolcs (1) születésnap (2) technikák (3) tengerész (1) tőkéczki lászló (1) tölgyessy péter (1) trianon (18) túra (1) turbucz dávid (1) új honfoglalás (11) ungváry krisztián (2) vadai ágnes (1) választás rendszer (1) vámos györgy (1) varga bálint (1) vessünk véget a horthy korszak dicsőítésének (1) vezérkultusz (1) világi józsef (1) voks10 (1) vona gábor (3) vörös emigráció (1) vörös terror (1) youtube.com (2) zeidler miklós (2) zsidótörvények (1) Címkefelhő

Horthy Miklós fővezér és a közvélemény 2.

2010.05.07. 17:15 T. D.

Az előző bejegyzésben vizsgált lényeges kérdésen túlmenően olyan megállapításokat is tartalmaz még Balogh Gábor írása, amelyekre itt szeretnék utalni. Ezek az észrevételek talán nem tűnnek olyan fontosnak, de ha bárki, bármilyen célból történeti ismereteket terjeszt, akkor, úgy vélem, elvárható tőle, hogy ezek a lehető legpontosabb módon kerüljenek a nyilvánosság elé. Nem részletes, bonyolult és követhetetlen okfejtésre van szükség, hanem világos, egyszerű, közérthető és történetileg megalapozott írásokra.

Balogh Gábor azt állítja, hogy Horthy számolt le a bolsevizmussal [1]. A Tanácsköztársaság sorsát azonban a románok pecsételték meg, ehhez Horthynak és a Nemzeti Hadseregnek nem volt köze.

Friedrich Istvánt Horthy már nem a lován ülve hallgatta végig az Országház előtt. Ezt megelőzően, amikor az Alkotmány utca felől elérte az Országház teret, ugyanis leszállt a lováról. A szerző e megállapítása, bár ott nem említi, a Gellért-téri eseményekre vonatkozóan viszont helytálló, ahogyan erre Vörös Boldizsár is felhívja a figyelmet [2].

A szerző állítása szerint november 16. után Horthy „nem sietett a politikai élet sűrűjébe vetni magát” [3]. Kérdés persze, hogy ezalatt pontosan mit is kell érteni, de ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy Horthy november 17-19-e között részt vett, igaz megfigyelőként, a koncentrációs (a későbbi Huszár-) kormány megalakítását célzó tárgyalásokon. Megfigyelői státusza ellenére elég egyértelműen leszögezte, hogy az antanttal tárgyalni kell, s ha erre a politikusok nem hajlandóak, akkor a hadseregére támaszkodva olyan kormányt nevez majd ki, amely erre hajlandó lesz [4].

Érdemes lett volna konkrét példá(ka)t hozni arra vonatkozóan, hogy a fővezér milyen módon zárta le „hatalmi szóval […] a parttalan, meddő vitákat”. Nem történt ugyanis (akár csak rövid) utalás az 1920. január 30-i hadparancsára, amely kitünő példa arra, hogy Horthy a Nemzeti Hadseregre hivatkozva, tehát a katonai erő alkalmazását kilátásba helyezve, miként értelmezte az államfőválasztás és a kormány lemondása összefüggésében kialakult politikai, közjogi vitát [5].

Az utolsó megjegyzésem a kormányzóválasztás körülményeivel kapcsolatos. A cikk helyesen jegyzi meg, hogy országos kampány indult a fővezér népszerűsítésére. E kampány „alulról szerveződés”-ére vonatkozó kitételt csak annyiban érzem helytállónak, hogy a helyi hatóságok (kis településektől egészen a nagyobbakig), vármegyék, törvényhatósági jogú városok foglaltak állást Horthy mellett. A nemzetgyűlésnek küldött feliratok, amelyek szerint a nemzet egységesen, minden kétséget kizáróan a fővezért szeretné a kormányzói székben látni, mint a belügyminisztérium irataiból kiderül (!), a Nemzeti Hadsereg nyomására, a Fővezérség és a Magyar Országos Véderő Egylet közreműködésével születtek meg [6]! Balogh Gábor helyesen jegyezte meg, hogy Horthy személye körül már ekkor kultusz alakult ki [7], nem is akármilyen, teszem hozzá. A szerző ráadásul e kultusszal magyarázza, hogy Horthy elvállalta a kormányzói tisztet, miután „valószínűleg ő maga sem tudta kivonni magát a személye körül kialakult kultusz hatása alól” [8]. Azaz saját magára az egyedül alkalmas jelöltként tekintett. Balogh szerint, bár az állítását alapvetően gyengíti, hogy konkrét példá(ka)t nem említ, Horthy „Az elmúlt hónapokban sokszorosan meggyőződhetett arról, hogy rajta kívül senki sem képes összefogni az ország politikai, gazdasági és szellemi elitjének legalább a nagyobb részét” [9]. Ráadásul – folytatja a szerző – Horthyt „február folyamán egymás után hívták különböző vidéki városokba, s mindenhol azt láthatta, hogy hatalmas várakozásokkal tekintenek személyére” [10]. A „hatalmas várakozások” kétségtelenül léteztek, elég csak megnézni a korabeli vidéki sajtót. Februárban viszont csak Ceglédre és Kecskemétre látogatott el [11], ami egyáltalán nem azonos azzal, hogy „egymás után hívták különböző vidéki városokba” [12]. Az a kérdés azonban, hogy a kultusz hogyan hatott Horthy Miklósra, rendkívül fontos. Én is úgy gondolom, hogy nem „tudta kivonni magát a személye körül kialakult kultusz hatása alól” [13], bár a korszak utolsó éveivel kapcsolatban látom ezt leginkább megalapozottnak. Az, hogy fővezérként a kultusz mennyire befolyásolta a személyiségét, gondolkodásmódját, nem tudom, de pontos választ erre meglehetősen nehéz is adni.

Balogh Gábor végül Horthy Emlékirataira is utal, mondván, hogy „nem szívesen” akart kormányzó lenni, „s sokkal jobban örült volna, ha helyette mást választanak meg” [14]. Ez az Emlékirataiból kétségtelenül kiolvasható. Azt azonban Balogh már nem említi, hogy Horthy azt is írja, hogy a saját megválasztására sem számított, mert Apponyit látta esélyesnek [15]. Ennek valóságtartalmát nehéz elhinni, mert Apponyi február közepén visszalépett, s a Gellért Szállóból irányított kampány céljairól Horthynak minden bizonnyal tudnia kellett. Ezt a kampányt az államfői hatalom megszerzése motiválta (nehezen magyarázható másképpen!), amely mögött Horthy ambíciói álltak, továbbá a radikális jobboldali környezetének politikai törekvései, akik Horthy, a vezérük államfőségére egy „új” Magyarország felépítésének lehetőségeként tekintettek. L. Nagy Zsuzsa szerint:

„Széles körben és az erőszaktól sem visszariadva indult meg és folyt tehát a fővezér melletti agitáció. Ez alapozta meg az ő történetét, miszerint egykor Szegeden, úgy Budapesten is csak «a nemzet hívó szavára» hallgatott” [16].


 A Nagy Magyarország e számának bevallott célja, hogy cáfolja, ellensúlyozza az 1945 után kialakult Horthy-képet, amely kétségtelenül a lehető legsötétebben kívánta ábrázolni a kormányzó személyét és ezt a korszakot. Ezzel a törekvéssel egyet is értek. Azonban nem lényegtelen, hogy minderre hogyan is kerül sor! A fentiekben leírtak alapján Balogh Gábor írását, s a Nagy Magyarország megnevezett számát, nem a történettudomány eredményei közé sorolom, hanem a közelmúltban újjáéledt Horthy-kultusz ápolásának egyik megnyilvánulási formájának tekintem. Egy történésznek véleményem szerint nem egy kultusz ápolásában kell jeleskednie (magánemberként megteheti, de történészként más a feladata), hanem abban, hogy tudásához, lehetőségeihez mérten a múltunkat minden lehetséges eszközzel, a lehető legtárgyilagosabban rekonstruálja. Ez járulhat hozzá ugyanis a reális nemzet önismeret kialakulásához. A történeti tudás felelősség, így korántsem mindegy, hogy ezzel egy történész hogyan él. Attól, hogy a marxista történetírást hazugsággal, elferdítéssel és elhallgatással vádolja a Nagy Magyarország (hozzáteszem: joggal!), véleményem szerint nem lesz automatikusan igaza az 1944 előtti diskurzusnak… Meg kell azt is vizsgálni, hogy a két világháború között hogyan értékelték Horthy Miklós személyét, továbbá azt, hogy ennek mennyi valóságalapja volt. A közeli jövőben erre teszek majd kísérletet...

 

Hivatkozások:

[1] Balogh Gábor: Fővezérből kormányzó. In: Nagy Magyarország, 2010/1. sz. (II.) 18.
[2] Uo. 16.; Vö. Vörös Boldizsár: Károlyi Mihály tér, Marx-szobrok, fehér ló. Budapest szimbolikus elfoglalásai 1918-1919-ben. In: Budapesti Negyed, 2000/3-4. sz. (VIII.) 159.
[3] Balogh Gábor: i. m. 16.
[4] Thomas Sakmyster: Admirális fehér lovon. Horthy Miklós, 1918-1944. Helikon Kiadó, Budapest, 2001. 51-52.; Romsics Ignác: Bethlen István. Politikai életrajz. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 143-144.
[5] Gergely Jenő: Gömbös Gyula. Politikai pályakép. Vince Kiadó, Budapest, 2001. 83-84.
[6] Turbucz Dávid: A Horthy-kultusz kezdetei. In: Múltunk, 2009/4. sz. 190-196.
[7] Balogh Gábor: i. m. 18.
[8] Uo.
[9] Uo.
[10] Uo.
[11] Turbucz Dávid: i. m. 191-192.
[12] Balogh Gábor: i. m. 18.
[13] Uo.
[14] Uo.
[15] Horthy Miklós: Emlékirataim. Európa – História, Budapest, 1992. 137.; Vö. Barta Róbert: Egy memoár margójára. Horthy Miklós: Emlékirataim. In: Rubicon, 2001/1. sz. (XII.) 71-74.
[16] L. Nagy Zsuzsa: A fővezér. In: Rubicon, 2001/1. sz. (XII.) 22.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://horthy-mitosz.blog.hu/api/trackback/id/tr851982127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Történelemportál · http://tortenelemportal.hu 2010.05.17. 09:39:16

Kedves Dávid!

Először is köszönet illet az elemzésért, és azért, hogy teret biztosítasz a vitához.

Alaposnak tűnő elemzésed ellenére úgy érzem, kicsit erőltetett és mesterkélt utat választottál a fő üzenet megfogalmazásához: "a Nagy Magyarország megnevezett számát, nem a történettudomány eredményei közé sorolom, hanem a közelmúltban újjáéledt Horthy-kultusz ápolásának egyik megnyilvánulási formájának tekintem."

Természetesen a kiemelt cikk, sőt a magazin nem emlegetett többi része sem "tökéletes", de írásod alapján a fenti végkövetkeztetés megítélésünk szerint nem vonható le.

Egyetértek azzal az állításoddal, mely szerint "ha bárki, bármilyen célból történeti ismereteket terjeszt, akkor, úgy vélem, elvárható tőle, hogy ezek a lehető legpontosabb módon kerüljenek a nyilvánosság elé." Ezt azonban elég sok szerzőn számon lehetne kérni, és a képzeletbeli sorrendben Balogh Gábor eléggé sokára következne. (Ablonczy Balázst megemlítettük a magazinban, ő ugye valóban nem vádolható mítoszteremtéssel, de féligazságok és erősen megkérdőjelezhető állítások sorát sikerült összehoznia egy flekken belül is.)

Noha a magazin neve és témái is ébreszthetik első ránézésre azt a képzetet, hogy valamiféle koncepció szerint mutatunk be történelmi eseményeket és személyeket, a Nagy Magyarországnak egyáltalán nem célja a mítoszteremtés. A NMO szimplán egy történelmi ismeretterjesztő magazin, amely árnyalni kívánja a napjainkig egyoldalú, gyakran fölöslegesen deheroizáló történelmi szemléletet. Reményeink szerint a megvalósítás összhangban van törekvéseinkkel, természetesen a jogos kritikát örömmel vesszük.

A blog olvasóinak azonban ajánljuk a lap többi cikkének elolvasását is jelen poszt megállapításainak mérlegeléséhez.

üdv:
Nagy Magyarország szerkesztőség

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2010.05.17. 10:51:00

@Történelemportál:

Tisztelt NMO szerkesztőség!

Köszönöm szépen a hozzászólást! Úgy vélem, hogy a különböző álláspontok ütköztetése viheti előre a múltról alkotott képünket, tudásunkat, így ez csak természetes.

Természetesen tudomásul veszem, ill. igyekszem megfontolni a végkövetkeztetésemet érintő kritikát. Az olvasók feladata eldönteni, hogy elfogadják-e, vagy sem azokat az érveket amiket említettem. Én nem érzem "mesterkélt"-nek, "erőltetett"-nek, de nyilván ez nem lehet meglepő állítás a részemről. Kb. 1 évet szántam arra, hogy 1919/1920 időszakát, a Horthy-kultusz megjelenését kutassam. Az ennek során megszerzett tudás birtokában (amely a Múltunkban meg is jelent) írtam le az álláspontomat, ami természetesen nem "tökéletes", átgondolásra, javításra szorul(hat), ahogyan az önreflexió minden történész kötelessége kell, hogy legyen a saját munkáit illetően. Különösen akkor, ha új, addig nem ismert forrásokra bukkan, vagy éppen újabb kutatási eredmények láttak napvilágot. Ebből következően, ezt én is megtettem volna Balogh Gábor írása alapján, de nem tudom, hogy mire támaszkodnak az elemzés 1. részében kiemelt állításai, amelyeket - a sorra vett érvek tükrében - nem éreztem szakmailag megalapozottnak. Alapvetően ez volt az oka, hogy az idézett végkövetkeztetésre jutottam. Minden félreértés elkerülése végett, nem azt állítom,hogy Horthy ne lett volna népszerű, hanem azt, hogy a mértékének megállapítása megismerése nem áll módunkban, különösen 1919 őszén...

Balogh Gábor írására azért esett a választásom, mert az interneten is elolvasható, így bárki összevetheti az elemezésemmel.

Mint írtam, szerintem is nagyon fontos, hogy az 1945 utáni állítások a helyükre kerüljenek (a lap nevét nem is érzem problémának), de az 1944 előttieket sem tekintem különbnek, mint erről a legelső bejegyzésben már írtam. Ezzel kapcsolatban fogok még egy általánosabb (inkább a szám címére, mint az egyes írásokra reagáló) elemzést írni a NMO e számáról.

Ablonczy Balázsról írtakat ismerem, de nem gondolom, hogy ettől "marxista" lenne, illetve "marxista" érveket alkalmazna. Egy szerző jelzőkkel történő minősítését (ráadásul különösebb "cáfolat" nélkül) ismeretterjesztő írásokban nem tekintem helyénvalónak. Ez az írás hitelességét rontja a szememben. Ehelyett Ablonczy állításainak a "cáfolatára" lettem volna kíváncsi, szakmai érvekkel. Ezzel kapcsolatban csak annyit tudtam meg, hogy az állításai cáfolhatóak, de azt már nem, hogy akkor miben, mennyiben, stb. "téved" Ablonczy Balázs. Emiatt is az ő álláspontjával tudok egyetérteni, s nem Szabó Gáboréval.

Végezetül én is arra biztatok mindenkit, hogy olvassa el ennek a számnak a további írásait is, vesse össze az általam írottakkal, illetve ha ideje engedi a vonatkozó szakirodalommal is.

tisztelettel,
Turbucz Dávid

Kiß B. 2010.06.15. 22:31:51

OFF: Nem tudom épp nézed e, de az ATV-n épp egy "vita" megy Horthy-ról. Nagyon kíváncsi lennék a véleményedre!

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2010.06.15. 23:01:44

@-kraci-: Nem nézem, amint megnézem utólag, akkor leírom a véleményemet.